Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XI. része. Az Oltári Szentségrül
AZ OLTÁRI SZENTSÉGRŐL. 753 a’ szók parancsolatot foglalnának, nem csak kínálást. Mert meg- vallya maga Balduinus,1 hogy Sz. Márk, ama’ szót, Omnes, Min- nyájan, csak az Apostolokról érti. Ugyan-is, ha generaliter, teljességgel mindenekrül kel érteni; Tehát a’ Sidók, Pogányok, Bor- nemiszszák, és Kisdedek, köteleztetnek azzal a’ mondással. Azért a’ kiknek parancsolta Krisztus hogy Minnyájan igyanak, azok Minnyájan ittak, úgy-mond Sz. Márk; tudni illik, a’ Tizen-kéi Apostolok. Bezzeg ha Krisztus azt mondotta volna; Bibite omnes, et in posterum omnes bibant; Igyatok minnyájan, és ez-után-is minnyájan igyanak: mi sem mondanók az Egy-színnek vételéi elégségesnek. De jól tudta azt Sz. Pál, hogy Krisztus ezeket a2 igéket, csak az Apostoloknak mondotta, nem mindeneknek-, azért mikor előszámlállya az Ur-vacsorának első rendeléséből, valam közönségesen a’ Híveket illeti: teljességgel kihadgya ezeket a szókat; Bibite ex hoc omnes. Maga, ha ezek-is mindeneket illetnek vagy feledékenség, vagy gonoszság volna ennek elhagyásában; ott kivált-képpen, a’ hol arra felel, hogy úgy adgya a’ Corintus- béliek eleibe a’ Sacramentom dolgát, a’ mint Krisztustól vette. Azt pedig bolondúl feszegeti Balduinus; hogy, Ha Krisztin csak az Apostoloknak mondotta a Vég-vacsorán ezeket a’ szókat. Tehát a Pápista Papok se igyák a’ Krisztus Vérét, mivel ők nem Apostolok. Mert a’ mit az Apostoloknak mondott Krisztus, attú' egyebeket nem tiltott, noha sok dologban nem-is mondotta azi mindeneknek, a’ mit az Apostoloknak. Esztelenség az-is; hog;y ennyiszer bizonyít Balduinus ellenünk Cassandervel, Conradus Cingliussal, mint valami derék emberekkel. Mert annyira böcsülli ezeket a’ Romai Ecclesia, hogy Irásoktúl-is (az Eretnek könyvel-; Lajstromában) tilalmazta a’ Híveket. Nem okoson írja2 Hihetőnek. hogy a Vég-vacsorán, a gazda, cselédestül részesült a Sacramen- tomban. Mert mind a’ három Evangelista3, mely a’ Vég-vacsorának históriáját írta, feljegyzi; hogy Krisztus Tizenkét Apostollal ült az asztalhoz. Nem-is említem, hogy senki a’ régi Atyák-közzül jelentette volna, hogy más valaki, az Apostolokon-kivül, részesült volna az Utolsó Vacsorában. Az-is balgatagság; hogy, 4Ha Krisztus ama mutato igével, Hoc, csak azt a Pohárt mutatta, mely akkor kezében volt; a Papoknak sem kellene innya, mivel az a Pohár most meg nincsen. Mert nem mindeneknek, hanem csak a’ jelenvaló Apostoloknak mondotta Krisztus, hogy abból a’ Pohárból igyanak: és így, azokkal a’ szókkal, csak az Apostolokat kötelezte. Pázmány Péter művei V kötet. 95- 1 Pag. 1025. > t Marci 14. v.52. t r , 1. Cor. 11. j v. 23. > i » Pag. 1029, l t t r > Pag. 1025, j 1029. 1041, 1042, 1047. [ etc. , - Pag. 1029. : 5 Matth. 26. v. 20. ' Marci 14. v. 17. ■ Lucáé 22. v. 14. ; 4 Pag. 1030. 1 Pázmány Péter művei V kötet.
