Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
IX. része. Az igaz Ecclesia mellyik?
688 IX. RÉSZE. A’ KALAÚZ IX. KÖNYVÉRÜL: 1 Supra, föl. 525. et seqq. Et folio 530. et seqq. 2 Supra, föl. 614, 615, 616. et seqq. Vide Kalauz, I. 514. 5 Pag. 813, 814, 815, 816, 817. 4 Pag. 819,820. Vide supra, fol, 487, 488. 3. Reg. 21. v. 27. Vide supra, fol. 491. 5 Pag. 830. Vide supra, fol. 496. Pag. 825. 6 Pag/820. Judit 8. v. 16. 4. Reg. 6. v. 30. 7 Pag. 820,822. dás nélkül következzenek. 2. Mert1 nincs Istentűi hivatott Lelki pásztorok, az Új gyülekezeteknek. 3. Mert nem egyeznek az Apostoli tanítással, 2hanem, sokban igyenessen ellenkeznek ezzel. És az Apostoli írásokat külömb értelemben vészik, hogy-sem a’ mint a’ bötüvel együtt kézrűl-kézre reánk szállott. Balduinus ezekre egyebet nem felel, hanem, ^feljegyzi írásának részeit, mellyekben immár szóllott azokrúi a’ dolgoknál. Mivel azért eddig mi is mindenütt nyomában voltunk Balduinusnak, és Isten segítségéből, meg-is mutattuk, hogy hamis és hiuságos szin- lésekkel akarta mentegetni a’ Luterista tudománynak gazságát: mi sem fáradunk az eléb mondott dolgoknak újob leirasával. Hogy pedig szokását ne hadgya Balduinus, egy-nehány tekintetes hazugságokkal ékesíti Írását: I. Mint az-előt nem egyszer, úgy is, kétszer csúfol, és gyaláz engem azzal, hogy Achábot, Hn numerum Sanctorum refero, Szentek közzé számláltam. Maga én Achábot Szentnek nem mondottam: hanem a’ Szentek példáját említettem, kik testi sanyargatással, Cilicium hordozással engesztelték Istent, e’ mellé vetettem, hogy Acháb is efféle sanyargatással engesztelte Istent. Ha valami nagyob fogyatkozást talált volna írásomban Balduinus, azt hiszem efféle dolgokban nem akadozna. De, a’ mint eléb is mondám, valamely Eb csonton rágódik, elhid, hogy húst nem kaphat. II. Újíttya a’ mit eléb hazudott vala; hogy, Dist. 19. Can. In Canonicis, azt végezi a’ Pápa, hogy ő cselekedheti, hit Verbum Dei non sit Verbum Dei; hogy az Isten szava, ne légyen Isten szava. Maga abban a’ Canonban, egy szó sincs errül. III. Azt írja; hogy a’ Catholikusok, ugyan azon erőt tulaj' doníttyák a’ magok Teste verésének, mellyet a’ Szent írás a’ Keresztségnek; Flagellationi voluntariae, camdem vim tribuunt, quam Scriptura Baptismo, quo Christum cum omni ejus merito induimus. Ezt csak ő gondolta: soha mi-tőllünk nem hallotta. IV. Nem tudgya Balduinus, micsoda a’ Cilicium. Azért azt írja; hogy, 6A mi Ciliciomunk nem egyéb, a Barát csuklyánál. Nem úgy vagyon: mert a’ Cilicium, szőrből kötött imeg,*1 mely a mezítelen testet sanyargattya, és fájtattya. És ha valaha Balduinus Ciliciomot hordozott volna, nem írná azt, hogy, mikor Judit az ágyékán, mikor Jóram mezítelen testén Ciliciomot viseltek; 7Nulla Inc afflictio per Cilicium, semmi test sanyargatást nem szenvedtek. De Balduinus, ugyan dicsekedik azzal, hogy ő-nállok, sem Cilicium, ** Ing.
