Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
VIII. része. Az Anyaszentegyházrúl
AZ ECCLESIARÚL. 675 Először: Mi azt taníttyuk; hogy az Igaz Hitnek vallása, és Sacramentouioknak tiszta szolgáltatása találtatik az igaz Ecclesia ban. Mivel pedig a’ Hit, Isten Igéjének hirdetéséből vagyon: szükség, hogy az Igaz hitű Ecclesia. tisztán hirdesse az Isten Igéjét. Másodszor-. Mikor valamit keresünk, és azt bizonyos jelekből akarjuk feltalálni, megismérni; szükség, hogy a’ Jelben ez a’ Két tulajdonság találtassák: I. Hogy künnyebben, és eléb megismér- hessük a’ Jelt, hogy sem a’ mit ez-által keresünk, és ismérni akarunk. Mert haszontalan volna a’ keresett dolognak isméretire a’ Jel, ha ezt künnyebben, és hamaréb meg nem ismérhetnők. Azért heába-való, a’ mit Balduinus egynéhányszor forgat Aristo- telesbő\; hogy, Alia sunt notiora natura, alia notiora nobis: Mert itt, csak oly Jelekrűl szóllunk, mellyek által mi keresünk, és mi találunk fel valamit. Azért, ha minekünk kel ez-által valamit meg- ismérnünk: szükség, hogy az illyen J.el, Notius nobis sit, mi-tőllünk künnyebben, és eléb megismérhető legyen. Ebből következik, hogy külömbözni kel a’ Jelnek attúl, a’ mit ez-által akarunk ismérni. Mert lehetetlen, hogy azon egy dolog künnyebben, és eléb ismérhető légyen ő-magánál. II. Hogy a’ Jelek, a’ szerént, és ollyan bizonyos módon, és határazott formán, a’ mint egy-valamely dolognak Jelei, semmiben másban ne találtassanak, hanem csak abban, a' mit ez-által kel ismérnünk, mert ha másban-is találtatnának, nem vihetnének csak egy dolognak isméretire. Azért, a’ Filosofusok mondása szerént, egy embert mástul, megválasztyák, és ismértetik azok-is a’ külső dolgok, mellyeknek, noha mindenike magán, másban-is találtatik, de eggyütt, egy csoportban, egyszer’smind, másban nem találtatnak. így ismérteté meg az Angyal Corneliassal Szent Pétert, mikor azt mondá; hogy Joppéban, Szíj-gyártó Simonnál, kinek háza a tenger-parton volt, Simon-nevű ember vagyon, kinek vezeték-neve Péter. Ezeknek a’ Jeleknek, noha tuindenik magán, valakitül mástul megválaszthatta Sz. Pétert: de csak eggyik sem volt magán elégséges az ő isméretire: hanem eggyüt, egy csoportban, csak magát Sz. Pétert mutatták. Ezt az én magyarázásomat, hamissan és lelkiisméreti ellen úgy hozza elő Balduinus, mint-ha altallyában mondanám, hogy valamit bizonyosan megismérhetni oly körül-álló accidensek és hozzá ragadott dolgokból, mellyek egyébbel közök. Maga én azt nem így mondottam: hanem, azt írtam; hogy, ha külön-külön mindenik accidens, köz valakivel, de minnyájan egy csoportban, másutt nem találtatnak, ismértető Jelek lehetnek. Rom. 10. v. 17. Kalauz, I. 139. : Pag. 787, 793. 794. Porphyri, cap. de Specie. Actor. 10. v. 5. Pag. 794. 85*
