Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
VII. része. A' Sz. Irás igaz értelmét honnan kell venni?
A’ SZENT ÍRÁS ÉRTELMERÜL. 659 Az írás érteiméiül azt Írja Balduinus; hogy, A’ Szent Írásnak szorgalmatos egyke-vetése után, ennek igaz értelmét Isten az Egyházi Tanítók által mutattya meg. Tehát a’ Sz. írás, magán, ezt meg nem mu- tattya: és így sententziát nem mond, ki érti őtet igazán, ki hamissan. Itt engemet Balduinus szemtelen hazugnak nevez: Mert Luterre fogom, hogy a’ Sz. János Látását, Sz. írásnak nem ismérte. Maga én ebben igazat írtam. Mert1 noha a’ mostani Nyomtatásokban sokat kitöröltek azokban, a’ miket Luter a’ Biblia eleiben függesztett Prcefatiókban írt volt: mindazáltal, a’ régi Nyomtatásokban így szól Luter a Sz. János Látásárúi: 2Multa in hoc libro desidero; ut neque Apostolicum-, neque Propheticum judicem. Spiritus meus non potest cum hoc libro concordare. II. Bizonyság: Minden törvényben oly Bírónak kel lenni, kinek sententziájából, nyilván és bizonyossan ércsék a’ peresek, mellyik félnek igyét háttá helyén, és mellyik félt súllyosította a’ Bíró. Mert, a’ Sz. írás mondása szerént, Judicium determinat Causas, a’ Bíró ítíleti végezi a’ pert: mely soha el nem végeződnék, ha a’ Bíró ollyan sententziát mondana, minéműt monda egykor Claudius Császár: Secundum eos sentio, qui vera proposuerunt; azok igyét javal- lom, úgy-mond, kik igazat mondottak. Mely Törvény-tételért, azt írja Suetonius, hogy mindenek előtt csúfsággá tévé magát. Azért heába-való, haszontalan, csúfos Bíró az, valamely úgy nem mond sententziát, hogy a’ peresek ércsék, mellyik nyerte, vagy vesztette dolgát ez-előtt a’ Bíró előtt. Azért, akár a’ peres azt ítíllye hogy néki hamissá lett a’ Bírótól, akár megnyúgodgyék ítíletin; akár bűnösnek, akár bűntelennek ismérje magát: de a sententziát úgy kel a’ Bírónak kimondani, hogy mindenik peres, nyilván és világoson ércse, mellyik vesztette, vagy nyerte ez-előtt a’ Bíró előtt. Luter és Calvinus között, illyen sententziát nem mond a Sz. írás, vagy mutassák meg, hol mond a Sz. írás világos sententziát arrúl, mellyik érti igazán ama’ mondást: Ez az én testem. Erre Balduinus azt mondgya; hogy, E' világi törvényekben sem mindenkor vallya magát győződnek a’ ki perit veszti, sőt pana- szolkodik hogy hamissá vagyon. Nem ebben ál a’ dolog. [Tudgyuk mi is, hogy igaz a’ Sz. Ágoston mondása: Quid aliud omnes victi facere consueverunt, qui Veritati consentire volunt, nisi ut de Judicis inisuitate nuntiantur! A pervesztesek panaszkodni szoktak a’ Bíróra. De csak azt állattyuk, hogy]*1 akár bűnösnek, akár bűntelennek *1 A zárójelben olvasható rész az új kiadásba szánt toldalék. Pag. 725. Pag. 724. 1 Vide Greiser. tom. 1. Defens. Bellar, föl. 81. et seq. Supra föl. 578, 581, 587. 2 Luther, Prae- fat. in Apocal. Vide Gretser. tom. 1. Defens. Bellar, föl. 338. Prov. 26. v. 10. Sueton. in Claudio, c. 15. Pag. 726. Aug. tóm. 7. Cont. Donati Post. Collat. cap. 1. 83*
