Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

60

AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDELME

Vide Kalauz II. f. 590.

nagyig meghalni inkáb, hogy-sem az bálványozásnak undok- ságában részesűllyünk. És noha néked Péter neved, de oly Péterre találtál, a ki régen torkodban verte az bálványozást. Többet nem szóllok, maradgy békével. Elég, hogy semmit az én Tűkörömnek elől-járó levelére és első részére egyebet nem feleltél lelki-isméreted- ellen-való hamisságnál. Istentűi jó lelki-isméretet kévánok Humanitásodnak.

II. RÉSZE.

Az Tűkörnek második részét lelki-isméreti ellen turkállya Alvinczi.

Azt mondottam, hogy három csontos tetemes hazugság vagyon az ti Orvosságtoknak elől-járó fabulájában.

Első Hazugság az, hogy az könyü-kohló jesuiták tagadgyák, hogy ők az megholt szenteket segítségül hínák. Tisztessége vesztésére köteleztem azt, a ki ezt fecsegte, hogy jegyezze-fel, mely jesuita, micsoda könyüben tagadta az dücsőségben uralkodó szenteknek segítségül hívását; mert mi ez ideig hittűl-szakattnak tartottuk, a ki ezt eltagadta. Erre mit szól Alvinczi? Először lelki-isméreti ellen elváltoztattya az én mondásomat és kétszer-is reám fogja, hogy hittűl-szakattnak mondom, az ki a megholt szenteket nem imádgya. Eb szavát szólod Péter bátya; mert én az segítségül hívásról szólottám, s te pedig az imádásra fordítod szavaimat: maga, ha ugyan méllyen akarunk az dologhoz szól- lani, külömb az imádás az segítségül hívásnál. Annak-fölötte én azt hittűl-szakattnak nem mondottam, a ki nem imádgya vagy segítségül nem híja az szenteket: hanem csak azt, a ki azt mondgya s hiszi, hogy nem szabad az üdvözűlt szenteket imádni vagy segítségül híni. Miképpen azért azt nem mondhattyuk király árulójának, a ki soha éltében az királynak tisztességet nem tött, sem adót nem fizetett néki; de a ki azt mondaná, hogy az királyt nem kel tisztelni és adózással szolgálni, azt bezzeg igazán árúlónak mondhatnék: azonképpen itt-is a ki az szenteket nem imádgya és azok segítségét nem kéri, cessatione operis, az jó cselekedettűl-való megszűnéssel hittűl-szakatt nem lészen. Mert minnyájan mikor aluszunk vagy egyéb dologban foglalatoskodunk, akkor az szenteket nem imádgyuk, sem segítségül nem híjuk, és