Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
586 III. RÉSZE. A’ K'ALAÚZ N° 2. Ä Szent írás bötüjének bizonyos-vóltárúl, mit beszél Balduinus. 1 Pag. 395. 2 Pag. 396. 3 Pag. 397. Vide supra, föl. 496. Verba Lutheri in Kalauz, I. 158. 4 Pag. 385. Colloqu. Mensal. cap. 4. de Mundo. 5 Kalauz, I. 487, 488. * Pag. 398. 1. Joan. 5. v. 7. Mivel az Apostoli Kéz-irások elvesztek, és csak más kézzel íratott könyvekkel élünk; méltó kérdés, Honnan lehetünk bizonyosok, hogy fogyatkozás, változás, hamissítás nélkül írták ki a’ mostani könyveket? És mint tudhassuk, melyik fordítása bizonyos a’ Szent írásnak? Elsőben: Azt Írja Balduinus; hogy, Csak egy fordítása sem lehet a’ Bibliának, melyben tévelygések nem volnának: azért a’ Luteristdk fordítási közzül, egy sincs elégséges, és egy fordításhoz sem köteleztetünk; hanem csak a’ Sidó és Görög bötü bizonyos: 1 Scimus, nullam dari posse Versionem, in qua non aliqui relicti sint errores. -Fatentur nostri, nullam versionem, etiam nostrorum hominum, sufficientem esse. 3Ad nullam versionem, ob infinitam illain varietatem, alligari potest Ecclesia. Ebből világoson következik, hogy semmi bizonyost nem hihetnek a’ Sz. írásból a’ Luteristdk. Mert a’ vétkes, elégtelen, és bizonytalan fordításokból, bizonyost nem vehetünk: és ha azoknak hiszünk, meg kel csalatnunk. A’ Sidó és Görög bötüből, annál inkáb bizonyost nem tudhatunk. Mert, Egy az, hogy ezeket a’ nyelveket kevesen tudgyák. Más az, hogy akár-ki mely túdós légyen-is ezekben a’ nyelvekben, de, ha dari non potest, nem lehet, és, ennyi túdós emberek fáradozása után, ez-ideig nem volt oly fordítás ezekből a’ nyelvekből, mely bizonyos lehessen: bolondság, nékem, vagy néked, akár-ki légy, azt reménlenünk, hogy mi azokból a’ nyelvekből bátorságost vehessünk. És így kételkedéssel, bizonytalansággal megrakodván a’ Luteristaság, arra jút a’ mit Luter monda; hogy, Ok a Szent írást, nem nagyokra böcsüllik, mint Terentiust, vagy más világi Autort. Mely mondást említvén Balduinus, nagyot hazud. Mert azt írja; hogy1, Panaszolkodik azon Luter, hogy a világ, csak úgy böcsülli a Sz. írást, mint Terentiust: de nem mondgya, hogy valaki a Luteránusok-közzül csak így böcsülly a Sz. írást. Maga Luter, magárul, és Követőirül szól: Nos, qui Evangelii veritatem jactamus, nihilo pluris illam, quam Terentii sententiam custimamus. Másodszor: A’ minémű hamisságát említettem5 Luternek a’ Biblia fordításban, mentegetni akarja Balduinus. És azt Írja5; hogy a’ Sz. János Leveléből, azért hatta-ki, az Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek emlekezetit, mert, a mely Görög könyvel élt, abban nem találta. Ezt maga gondolta Balduinus: de nem elég mentség,
