Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK IX. BIZONYSÁGÁRÚL. 573 taníttyák. Azon-képpen, az Oltárok, kelyhek, képek rontását, a’ Szentek teteminek böcsülletlen hányását, és töb efféle dolgokat, leráz magárul Balduinus, de a’ Calvinistákon hadgya. Másodszor: Tudatlan rút Hazugságokkal akarja Balduinus elhitetni, hogy a’ Romai Pápák, és az egész Romai Ecclesia, sok Eretnekségekben estek. A’ Tizen-eggyedik Liberius Pápát, 1 Arianus- nak írja: maga egy Liberius Pápánál töb nem volt a’ Romai szék-' ben. A’ miket pedig a’ Pápák tévelygésirül böfög Balduinus, azokra rendszerént megfelelt Bellarminus, Lib. 4. de Pontifice, cap. 9, 10, 11, 12, 13, 14. És, a’ mit a’ Bellarminus Feleleti-ellen kérődtek Vithakerus, és egyebek, azt-is megrostálta és felforgatta -Gretserus, lomo. 2. Defens. Bellarm. Azért, hiúság volna azoknak hamissíta- sában újonnan fáradni. Véghetetlen munka volna, ha, valamikor a’ Bellarminus Írásiból Ellen-vetéseket támasztván a’ Prédikátorok, azokra való Feleletit elhalgattyák, mind annyiszor újobban le kellene írnyia a’ Bellarminus Válasz-tételit. De bár valamely Pápa megesett vólna-is: azzal a’ Közönséges Anyaszentegyháznak igazsága nem terheltetnék; a’ mint eléb Sz. Ágost ontúl hallók. s A’ Romai Ecclesiát pedig, oly nyilván hamis dolgokkal akarja Balduinus tévelygésekbe keverni, hogy azoknak előszámlalása, elégséges hamissítása. Méltó-is eszünkbe vennünk, mely temérdek vakságra jutottak a’ Luterista Prédikátorok, hogy ily tapasztalható hamisságokkal mernek szemtelenkedni, ily nagy dolgokban. Azt írja azért Balduinus; hogy a’ Romai Ecclesia, Pénzen osztogattya a Szentségeket; vádollya a Sz. írást; tíltya a Házasságot, és az Eleven állatok ételét. 2 Elégtelennek mondgya a Szent ' írást; a Házasságnak tilalmát, és ennek szabados felbontását 1 javallya. Aversatur Biblia, gyűlöli a Sz. írást. 3 Mendacia, et perjuria, Religionis causa licita contendit; a hazugságot, és hit-szegést javallya: a jámbor Pogányokat, üdvözülni vallya: a gyermekekben, az Eredendő bűnt nem hiszi: 4 Siricius Pápával, a’ Házasságot természeti szerént, ocsmányságnak mondgya: a Pápistaságban, okát azt adgyák miért tilalmazzák a húst, sajtot, tyukmonyat, mert Isten a földet megátkozta; tehát a benne-lévő állatok-is átkozottak: a vízbéli halakat pedig, Isten meg nem átkozta. Ezekben, semmi 4 nékünk eszünkbe sem jutott: hanem hamissan, lelki isméreti-ellen fogja reánk Balduinus. A’ töb kákom-bákoma-is mind illyen, melyekre a’ gyermekek-is megfelelhetnek. Azért azokban üdőt nem , vesztek. Pag. 341. 1 De Liberia ideBaronium, Anno 352. a num. 14. NB. iupra, föl. 502. Pag. 342. ! De hoc vide kalauz, II. 14. •’ Pag. 343. 4 Pag. 344. De Siricio, vide Gretse- rum tóm. 2. Defensio. Bellar, lib. . de Pontifice.
