Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
III. KÖNYVÉNEK II. BIZONYSÁGÁRÓL. 525 ő-töllök szentelt Papoknak: de egy kevés vártáivá, azt írja; hogy az ő üldözöjöktül, a’ Farkasoktúl, nem rendeltetik igaz Pásztor: 1 Veros Ecclesice Doctores, ab hostibus et persecutoribus Ecclesice, hoc est, Pastores a Lupis, vocandos non esse. Mi sem tagadgyuk, hogy Luter igazán Isteniül hívatott az Egyházi szolgálatra, mikor Pappá szenteltetett. De nem ez a’ kérdés: hanem, azon tudakozunk, Ha a’ Papságra-való Szentelés által, arra küldetett-e Luter, hogy azokat az Újságokat, és a’ Romai vallás ellen gondolt tudományokat hirdesse, mellyeket tizen-öt esztendővel Papsága után hintegete? Ha Luter abban a’ Tudományban, és Vallásban maradott volna, melyre felszentelteték; annak tanítására és oltalmára való hivatallyát nem visgálnók. De mivel, új, és az elébbi Vallással ellenkező tudományt kezdett hirdetni, azt kérdgyük: Kitül küldetett erre a’tanításra? Mert azt Baldumus sem tagadhattya, hogy erre a’ Romai hittel ellenkező tanításra, nem küldötték, sem hítták őtet a’ Romai hiten való Püspökök. Miképpen azért Balduinus megvallya, 1. Hogy, mihent a’ Luterista Tanító Törökké lészen, ottan nem Isteniül küldetett Doktor: 2A nostris Ecclesiis ordinatus, ad Tureas Transiens; ut impius Apostata, non ut Doctor a Deo missus habendus. 2. Hogy, ha az igazán hívatott Tanító, hivatallya-szerént nem jár, ottan nem Isteniül küldetett Doktor: 3 Qui legitime vocatus est, non eo ipso a Deo missus Doctor est, sed quando vocationem legitimam rite usurpat: Azonképpen, noha Apostasia}^ után-is, Papsága megmaradott Luternek, az indelebilis CharactervA egyetemben ; és ha megtért volna, nem szentelték volna újobban Papságra: de mivel elszakadott attól az Ecclesidtúl, melynek szolgalattyára rendeltetett a’ Szentelésben, és nem abban járt a’ mire küldetett; nem volt a’ Papság által hívatallya az Új tanításokra. Balduinus sok szóval oltalmazza, hogy Luter a’ Papi szentelésben, Isteniül hivattatott emberek-által, az Egyházi szolgálatra, és úgy fejtegeti a’ Kalauz bizonyságit, mint-ha azt állatnám, hogy Luternek nem volt Isteniül emberek által hívatallya Papságában. De külömben vagyon a’ dolog. Nem tagadgyuk. hogy Papságában, Isteniül rendeltetett Egyházi szolgálatra: csak azt mondgyuk, hogy az Újításra, a’ Romai Vallással-ellenkedő Tudományok hirdetésére, nem küldetett, nem rendeltetett a’ Romai hiten való Püspökiül, mikor Pappá szenteltetett, és a’ Romai Ecclesiának engedelmességére köteleztetek. Ezt maga sem tagadgya Balduinus. Azért írja; hogy Luter 1 Pag. 147.- Pag. 140. 2 Pag. 141.-1 fi V r,< - >
