Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
A Kálvinista Tűkör-re Alvinczi csakhamar válaszolt. Sajnos, ez a válasz sem maradt ránk, csak annyit tudunk, hogy szintén „Tűkör“ volt a czíme s hogy „Nyalábokra“ volt felosztva. Lényeges tartalma és nyersebb hangja felől Pázmány itt következő czáfolata tájékoztat. A fáradhatatlan vitázó ugyanis, noha Forgách bíboros megbízásából fontos egyházi ügyekben épen Rómába készült utazni, mikor Alvinczi iratát kezéhez vette, nem akart a viszonválasz elől kitérni, hanem utolsó perczeit felhasználva, sietve megírta szintén keményebb hangú feleletét, az „Igazságnak győzedelmét“. Minthogy azonban annyi ideje már nem volt, hogy munkáját ki is nyomathatta volna, annak kiadásával elvtársát, a tanult és eszes, de szenvedélyes Balásfi Tamás boszniai püspököt, ez időben győri őrkanonokot bízta meg 1, ki megbízatásában legott el is járt s egyúttal függelékül maga is egy Alvinczihoz intézett hosszabb leczkéztető levelet csatolt Pázmány iratához. A dolog természete követelte, hogy ezt a több tekintetben érdekes függeléket, melyre az ajánlólevél is utal, kiadásunkba szintén felvegyük. Az „Igazságnak győzedelme“ 1614 végén Pozsonyban jelent meg s csak két hiányos példányban ismeretes, melyek azonban egymásból kiegészíthetek. Az egyik a budapesti egyetemi, a másik az egri érseki könyvtár tulajdona. (V. ö. Szabó.K. Régi Magyar Könyvtár I. 203—204 11.) I 1 Lásd róla Franki. Pázmány Péter és kora. Pest, 1868. I. 394. k. 11. - Magyar Sinn. Az új sorozatban XI. évfolyam. Esztergom, 1897. 122—133. 184 —209 11. Pázmány Péter művei. V. kötet. 7
