Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

422

II. KÖNYV : AZ ANYASZENTEGYHÁZRÚL.

' Hcbr. 11. v. 5.

Matth. 18. v. 16.

I

II.- Psalm. 18. v. 8.

3 Jacob. 3.

v. 17.

4 Matth. 7. v. 17.

III.

0 Matth. 16. v. 20.

Hebr. 2. v. 4. • 6 Calv. 2.

Corinth. 12. Vide infra, cap. 4. §. 4. in 2. probatione.

7 August. Tomo 6. contra Epist. fundamenti, cap. 4. Vide supra fol. 415.

' August, de Civit. 22. cap. 8.

sióban szent emberek vannak. E-kívül pedig szent és Isten-előt kedves nem lehet1, sőt pogánynak kel tartani, a ki ennek engedelmességétűi elszakad. Azért a mely Ecclesiának vallásában szent emberek találtattak, bizonyos, hogy az igaz Ecclesia. És jóllehet nehéz az emberek szentségéről ítíletet tenni; de azért mikor Isten valamely szolgájának tekélletességét csudákkal kinyilatkoztattya; mikor az egész keresztyén világ valamely istenes embert kétel- kedés-nélkűl szentnek ítíl: azt igazán szentek-közzé számlálhattyuk. Másodszor: az Anyaszentegyház szentsége az ő tanításának tisztaságában ál, melynek tulajdon erejéből és természetiből az emberek szentségre és tekélletességre vitetnek, úgy hogy ennek mivoltából semmi fesletségre ok nem adatik. Ezt jelenti Sz. Dávid2, mikor az isteni tudományt makula-nélkűl-valónak és lélek-térítőnek nevezi; Sz. Jakab-is3, a mennyei tudományt tellyesnek mondgya jó erkölcsökkel. Erről a jelrűl szólván Christus4, gyümölcséből mondgya, hogy meg kel ismérni a jó fát; mert a tudománynak tulajdon erejéből származott gyümölcse künnyen megismérteti az igazságot. Harmadszor: Az Ecclesiának szentsége az isteni csudáknak finyességében ál; mert a csudák oly jelek, mellyek az Anyaszentegyház tanításának szentségét kinyilatkoztatják, mivel a csudák isteni erőssítések, isteni bizonyítások5, és, a mit Calvinus6 szól, Isten pecséti. Tehát, valamely bizonyos, hogy Isten hamissat nem bizonyíthat, oly nyilván-való, hogy a csudák nem erőssítnek egyebet a szent igazságnál. Azért Sz. Ágoston azt írja, hogy őtet az Ecclesiában tartóztattya a csudák-által nyert méltóság7: Multa sunt, quce in Ecclesias catholicas gremio me justissime tenent. Tenet consensio populorum atque gentium; tenet authoritas miraculis inchoata, spe nutrita, charitate aucta, vetustate firmata ; tenet ab ipsa Sede Petri Apostoli, cui pascendas oves Dominus commendavit, usque ad prCBS entem Episcopatum, successio Sacerdotum. Noha pedig a régi csudákkal megerősíttetett igazságnak hitelére nem kel új csudákat kívánnunk, a mint Sz. Ágoston illyen szókkal taníttya: Miracula necessaria fuere, priusquam crederet mundus, ad hoc, ut crederet mundus. Quisquis adhuc prodigia, ut credat, inquirit: magnum est ipse prodigium, qui mundo credente, non credit8/ de azért bizonyos, hogy a mely gyülekezetnek szentségét és tanítását isteni csudákkal megpecsétli, abban kel az igazságnak találtatni. És valamely gyölekezetnek vallását soha semmi csudák nem erőssítették, igaz Ecclesiának azt nem ítílhetni.