Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

V. RÉSZE: AZ SZ. ÍRÁS MAGYARÁZÁSA. 389 szavait úgy érteni, a mint jegyeznek, hanem mást kel az-alat magyarázni. Calvinus igen fél a pokol tüzétűl, azért azt írja1, hogy mikor pokolban tüzet említ az írás, metaforával szól, és a tűzön nem tüzet ért. Mikor Urunk azt mondgya: Ez az én testem2: metonymiával szól; és a testen nem kel testet magyarázni. Mikor Christus azt mondgya: hogy alamisnát adgyunk és mindenek tiszták3: ironice tréfál, pakocsál*, csúfolkodva beszél. Sok helyen a Christus szavai-felől azt írja Calvinus, hogy hyp erb oli cum, többet' mond voltánál, meghaladgya az igazat; Hyperbolice loquitur Christusi. Ha szabad magunktól figurákat gondolnunk és idegen értelemre vonnunk a Sz. írás szavait: naggyal tartozzam, ha mind ironia és hyperbole nem lészen a Sz. írás, és játékos csúfságot nem csinálunk belőlle; mert nincs oly világos mondás, mellyet egy valamely figurával nevetséges értelemre nem facsarhatni. III. A hol a Sz. írás szavai-előt nem szaladhatnak az újítók, azt taníttyák, hogy Christus és az Apostolok a mit mondottak, nem úgy mondották, mint-ha magok igaznak ítílték volna, hanem a goromba kösségnek balgatag vélekedése-szerént szóllottak. Nagy különözést tén Christus az Ó és Új Testamentomnak Sacramen- tomi-közöt. Calvinus azt írja5, hogy Christus sermonem accomodat crassae eorum opinioni, a sidók temérdek vélekedése-szerént szól. Sz. Jakab a hitet elégtelennek írja az üdvösségre. Calvinus azt mondgya6, hogy Meminerimus eum non ex proprio animi sensu loqui, quoties fidem nominat, nem a maga lelkének ítíleti-szerént szól. Sz. Pálról azt beszélli7, hogy: De legis natura secundum eorum errorem ac stultam affectionem disputat; az egyebek tévely­gése és bolond kívánsága-szerént okoskodik, csak versengőlen szól8: In his omnibus locis Paulus non simpliciter, sed per contentionem loquitur. Vetus et Novum testamentum per contentionem inter se cumponiP. Másut azt írja, hogy csak gyanúság, a mit Christus beszél, nem erős bizonyítás10: Memoria tenendum est, vulgo receptis proverbiis ita usum esse Christum, ut tantum essent probabiles con­jectures, non autem solide probarent. Videtur Christus parum solide ratiocinari; sed in promptu solutio est, quod Christus ad eorum captum sermonem accomodet11. Aesopus fabuláit sem kellene ily rútul glossálni, nem hogy az Isten szavát, melyben semmi bizonyos nem lehet, ha ez illyen magyarázásnak helye vagyon; mert akár­ki mit hozzon-elő az Írásból, a ki bolondozni akar, azt mond­kinevet, kigúnyol valakit vagy valamit. 1 Calv. Matth. 3. v. 12. et :ap. 25. v. 41. : Calv. lib. 4. c. 17. n. 21. 3 Lib Concor­diae, fob 113. in Apologia. I Calv. Matth. 24. v. 31. cap. 6. v. 16. 18. etc 5 Calv. lib. 4. c. 14. n. 25. 6 Calvin, Ja' ob 2. v. 14. 7 Calv.' lib. 2. c. 11. n. 7. 8 Calv. 1. 4. c. 14. n. 25. 9 Lib. 1. c. 11. n. 7. 10 Calv. Matth. 12. v. 5. II Calv. Matth. 9. v. 5. Vide Kaiadz I. fol. 663.

Next

/
Thumbnails
Contents