Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZE. 39 írásnak méred-e mondani az próféták és apostolok írásit? Ha ezeket megmented, és méltán s igazánnis mented minden bálványozástúl, mivelhogy nem oly formán, sem oly módon tulajdoníttyák az lélek üdvösségét, az megszentelést, az bűnbocsátást embereknek, mint az Istennek; hanem sokkal-is aláb való renden, úgymint eszközöknek, szolgáknak, Isten-után dolgosoknak az üdvösség és szentség szerzésben: mi az oka, hogy ugyan-ezen formán nem mentheted bálványozástúl Bonaventurának hasonló mondásit? Bezzeg calvi- nista eszesség volna, ha bálvány ózó kká akarnók tenni az prófétákat és apostolokat, mivelhogy sok helyen teremptett-állatnak adgyák még azt-is, az mit az szent írás csak egyedül az Istenhez illendőnek mond lenni. Vallyon nem azt mongya-é az szent írás, hogy egyedül az Istennek adassék tisztesség és dücsősség; hogy csak az Isten jó; csak ő kegyes; csak ő az mi atyánk és mesterünk? Nem azt parancsollya-é az szent Isten, hogy egyedül őnéki szolgállyunk ? Mindazáltal az próféták és apostolok ezeket teremp- tett-állattal-is közölték. Tisztesség és dücsősség, úgymond szent Pál, mindennek, valaki jót cselekeszik1. Másut az embereknek-való szolgálatot javallya2. De mivelhogy nem oly méltósággal és böcsűl- letes tekélletességgel illenek ezek az teremptett-állatokhoz, mint az Istenhez, igazán mondgya az sz. írás, hogy csak egyedül Istené az tisztesség, dücsősség; az-is igaz, hogy Istenhez illendő szolgálattal csak szinte őnéki kel szolgálnunk. A ki azért csak szinte az szókra néz és azoknak értelmét nem tekinti, szinte úgy bálványozókká teheti az prófétákat és apostolokat, mint szinte minket bálványozókká akar tenni az beszédes Calvinista. A ki pedig nem csak egy vagy két szót kap- elő, hanem annak értelmét-is megtekénti: szinte úgy megmentheti Bonaventurát az bálványozástúl, miképpen menti sz. Pált, mikor magárúi és Timotheusrúl azt írja, hogy ők az embereket üdvözítik: Omnibus omnia factus sum, ut omnes salvos faciam3. Teipsum salvum facies, et eos, qui te audiunt4. Tudta jól ez az beszédcsíiiúIó Calvinista és az Kalaúznak feljegyzett helyén5 jól megolvasta, hogy az Catholicusok, akár- minémű szókkal és formákkal kérnek-is segítséget az szentektől, soha egyebet ő tőllök nem kérnek, hanem csak azt, hogy könyör- gések-által nyerjenek Istentűi egésséget, üdvösséget, lelki és testi jókat. Azt-is jól tudta, hogy noha sz. Bonaventura, botránkozás- túl nem félvén (mivelhogy az Calvinus és Luther pártosi még 1 Rom. 2, 10. 2 1. Tim. 1, 18 3 1. Cor. 9, 22. 4 1. Tim. 4, 16. 5 Kalauz lib. 13, cap. 1. (Jelen kiadás II. f. 562.)
