Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. RÉSZE: A SZ. ÍRÁS BŐTŰJÉRŰL. 371 bötűje bizonytalan, hanem (ezt) kerülő mesterséggel oly funda- mentomokat vettete véllek, mellyekből igyenesen kifakad, hogy semmi bizonyos Szent írás és biblia nincs nállok. Mert Moysesnek és a Próféták vagy Apostolok kezével Íratott sidó vagy görög könyveket nem látták. Hogy pedig azokból igazán és hamisítás- nélkűl írattak a mostani könyvek, bizonyosan nem tudhattyák. Mert vallyon honnan tudgyák ? A Szent Irásból-e ? De vallyon mely helyen olvasták a Szent írásban, hogy két vagy három ezer esztendő folyása-alat, ennyi tévelygők csalárdsági-közöt, tisztán íratott egy könyvbűi másban az Isten szava? És ha ezt a Szent írás bötűje-közöt világos szókkal olvasnák-is, honnan- lehetnek bizonyosok, hogy ezt nem idegen kéz írta az Isten szavaihoz ? Bezzeg ha az Ecclesia bizonyságának csalatkozhatatlan voltát hin- néjék, a régi Ecclesiátúl tudhatnák, hogy annak idejében tisztán tartatott a Szent írás; az mostani Ecclesiátúl pedig megtanulhatnák1, hogy a régi Ecclesia után-is hamissitást nem tettek az írók az Isten szavában. De mivel az Ecclesiának bizonyság-tételét kétessé tészik, semmi utat és nyílást nem hannak, mellyen bátorságoson tudhassuk, hogy a Próféták és Apostolok kézírásából igazán írták-le a szent könyveket. Hogyha az első írásnak tisztaságáról bizonyosok nem lehetnek, sokkal inkáb a töb fordítások igazságát nem tudhattyák; sőt ha az Ecclesiának bizonyos tanítását nem vészik, nyilván tudhattyák, hogy csak egy fordítása sincs a Szent írásnak, mely bizonyos volna és Isten igéjének mondathatnék. Mert csak az Isten igéje, a miben csalatkozás nem lehet. De azon a fordításon-kívül, mellyet az Ecclesia bévett. és javallott, semmi nyelvre-való fordítás nem oly, hogy abban csalatkozás nem lehetne, mert a fordítók emlékezése, ítíleti, glossák és lexikomok tudása nagy fogyatkozásokat hozhat. Azért noha a deák Vulgata versiót az anyaszentegyház javalván, bizonyossá tett, hogy a hitre és jó erkölcsökre néző dolgokban vétek abban nincsen: de a töb akár-mely fordítások- ban-is csalatkozhatatlan igazság nincsen*. Mert csak emberi gyanú1 Vetus Ecclesia de sequentibus exscri- ptoribus judicare non potuit. iGretser rom. I. Defens. Bellarm. föl. 562. * Itt Pázmány a következő sorokat törülte : „Nem meré az ördög igyenesen egy-általlyá- ban azt mondani, hogy a Sz. írás bötűje bizonytalan: hanem kerülő mesterséggel akará ezt végbe-vinni az új tanítók-által. Mert az anyaszentegyház méltóságát kétessé tévén és a tradi- tiókat kárhoztatván, semmi útat és nyílást nem hagya, mellyen bátorságoson végére mehessünk, hogy az Apostolok keze-írásából igazán írták-le a szent könyveket. Azon-képpen az Ecclesiának bizonyság-tétele-nélkűl, abban sincs bátorságos mód, hogy a sidóbúl és görögbűl-való fordításoknak igazságát bizonyoson tudhassuk.“ 47"
