Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
II. RÉSZE: A SZ. ÍRÁS KÖNYVEI MELLYEN. 369 tartott a sidóság és a mellyekrűl senki nem kételkedett. Azokat sem számlálták-elő, mellyekrűl az anyaszentegyháznak ítíletit nyilván nem tudták. A minémű jelenségekkel Vithaker és Hunnius kárhoztattyák a Machabceus könyveit, megmutatá Albericus Gentilis1, angliai Calvinista bölcs ember, hogy azok csak erőtlen gyanúságok. Negyedszer azt mondom, hogy az új tanítók semmi módot nem adhatnak a szent könyvek ismerésében. I. Mert azt vitattyák2, hogy a hit dolgaiban nem kel bévenni, valamit a Sz. írásban nem olvasunk. Sohult pedig a Sz. írásban nem olvassuk, hogy ezeket a leveleket, mellyek Sz. Pál nevét viselik, éppen és-valtozás- nélkűl Sz. Pál írta. Ergo etc. II. Calvinustúl hallók3, hogy: non aliter, quam Patrum traditione; nem külömben, hanem az Atyák traditiójából tudhattyuk, mellyik könyvet írtak a Próféták. A traditiókat4 pedig és a régi Atyák tanítását bizonytalannak tartyák az új tanítók. Tehát a Sz. írás könyveit-is csak kétséggel hiszik. Ezt hogy világosban ércsed, azt kérdem: vagyon-é valami csalat- kozhatatlan tanú, a ki élőnkben adgya, mellyek a Sz. írás könyvei, vagy nincsen? Ha nincsen, tehát ily nagy dologban oly tanúnak hiszünk, a kirűl nem tudgyuk, ha igazat mond-é, vagy hazud? és így lelkünk üdvösségét bizonytalan fondamentomra rakjuk. Ha tán- torodhatatlan tanú vagyon, a ki a szent könyveket megismérteti, azt mutassák-meg az ellenkezők, kik az Ecclesiának nem hisznek. It lásd az ördögnek csalárd mesterségét5, mellyel az új tanítókat játczottattya. Elhiteti vélek, hogy az Ecclesiának tanítása nem bátorságos, mivel emberekből ál és tévelygésre vihet. A traditiókat-is bizonytalanná tészi. De a mennyei mannát megvetvén, büdös hagymára szőrül lelkek, mivel azt akarják, hogy a minémű hiteles méltóságtúl az Ecclesia megfosztatik, azt ki-ki magának tulajdonítsa; és a mit az Ecclesiának tiszta forrásából bátorságoson meríthetnének, annak békét hagyván, a magok gon- dolattyok zavaros tócsájából poshat vizet igyanak. így teljesedvén fejekre, a mit Sz. Pál ira: Eo quod charitatem veritatis non receperunt ut salvi fierent, ideo mittet illis Deus operationem erroris, ut credant mendacio6. Mi-képpen azért Montanus, ki akarván felelni minden disputa- tióbúl, csak azzal erőssítette tanítását, hogy őtet erre Paracletus, a vigasztaló Sz. Lélek tanította belső-képpen: úgy az új tanítók azt vitattyák, hogy az ő-bennek szólló Szent Lélek sugallásábó^ Pázmány Péler művei. V. kötet. * -1 < ffífe 1 Libello edito Hanovite, anno ; 1604. 2 Vide huius libri caput 8. 3 Supra fol. 366. not. 1. 1 Vide inferius lib. 1. c. 4. §• 4. 5 Vide infra, lib. 1. c. 4. §. 5. Ládd-e ! G 2. Thess. 2. v. 10.
