Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
340 EGY FŐ EMBER LEVELE VALLÁSA VÁLTOZTATÁSÁRÓL. 1 Concilium Trident. Sess 22. Con. 2. et cap. I. 1 Lásd a’ Ka- aúzt. fol. 875. hogy ők is vegyék, megáldgyák, egyebeknek osztogassák az Ur vacsorát. És a' mint a Tridentomi Conciliom mondgya, ezekkel a’ szókkal Papokká szentelé az Apostolokat: hatalmat adván nékik, hogy mindazokat cselekedgyék, a’ mit ő cselekvék1. Christus pedig • vévé, megáldá, osztogatá az Ur-vacsorát: Tehát az Apostoloknak-is mindezekre ada hatalmat, mikor azt mondá: Hoc facite. Ugyanis, ha ezek a’ szók-által Christus hatalmat nem adott, sőt parancsolattal nem kötelezte az Apostolokat és utánnok következő Egyházi rendeket, hogy megáldgyák és osztogassák az Ur Vacsoráját: másutt nem olvassuk, hogy hatalmat adott és kötelességet rendelt annak gyakorlására, a’ mit ő cselekedett a’ Vég-vacsorán. Az-is pedig igen bizonyos, hogy Christus nem parancsolta mindeneknek, hogy azt mivellyék, a’ mit ő miveit a’ Vég-vacsorán, hanem csak az Egyházi szolgáknak, kiket illeti az Ur Testének szentelése és osztogatása. Vagy ha azt mondgyák az Ellenkezők, hogy minden férfinak és Asszonyembernek parancsolta Christus, hogy azt mivellye, a mit ő miveit a’ Vég-vacsorán: engedgyék meg, hogy minden Aszony’ember és Szekér-vezető vegye, áldgya, osztogassa az Ur Testét. Ha ezt meg nem engedik: hidgyék el, hogy Christus nem mondotta Mindeneknek, hogy azt mivellyék, a mit ö miveit a Vég vacsorán. Kitetczik ezekből, hogy sem a’ Christus példája, sem paran- csolattya nem kötelez minden embert a’ Két szin vételre. Azért nem kellene az Ellenkezőknek arra kényszeríteni mindeneket, a’ mire Christus nem kötelezett. És hogy azt-is el ne titkollyam: Minnyájan a’ Luther és Calvinus követői azt vitattyák, hogy mi az Isten parancsolatit meg nem tarthattyuk, hanem azokat mi érettünk megtartotta Christus és az ő engedelmessége elég nékünk: Mind az által az Egyházi emberek házasulásárul és az Ur-vacsorának Két- szinben vételérül parancsolatot álmodnak, és nem csak megtartyák, de azoknak megtartásai üdvösségre szükségesnek mondgyák. Noha a’ töb parancsolatok tellyesitése-nélkül üdvösséget Ígérnek1. Töb okaim voltak, mellyek a’ Lutherista és Calvinista Vallástól búlcsuztattak: de most azoknak számlálásával nem akarlak terhelni. Hanem azon Istent, mely engem az iszonyú setétség- ből és veszedelemnek úttyából az ő csudálatos és gyönyörűséges világosságára hozott, alázatos buzgósággal kérem, hogy elvegye a’ hályogot szemeidrül és hozzon az örök Boldogságnak igyenes uttyára. Amen.
