Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
32 CALVINISTA TÜKÖR 1 2. Tim. 4, 4 Én ez dologhoz bizonyost nem tudok mondani, noha gyanú perrel hozzá szólhatnék, hanem azt bizonnyal tudom, hogy ha eltekéllett szándékkal az calvinista prédikátorok ravasz tekélletlen- ségét ki akarta volna ábrázni, az ki szerzetté ez beszédet, nem külömben kellett volna írnyia ily rövid fabulában, hanem csak így, az mint írt. Annakokáért ez rövid feleletet két okból akarám hozzád igazítani, szerető Alvinczi uram. Először azért, hogy engemet mentül hamaréb tudósícs, ha ugyan te fajod-é ez az Beszéd. És ha te csemetédnek isméred, intenélek, hogy az BEszÉo-szerzést hadnád Aesopusra és ez-után igazat szóllanál, mert efféle BEszÉD-csinálókat . rút bélyeggel sütögeti sz. Pál Apostol1. Másodszor azért, hogy te magad légy itílő bíró benne, mely szemptelenűl czigánykodnak az calvinista prédikátorok, mikor az régi keresztyének tudományáról beszélnek. És íncsed őket, hogy ha Istentűi nem félnek és teljességgel elvetemedtek az csalárdságra, ám bár csak az emberektől való szégyenletekben megrancsák néha az fékemlőt és csínnyábban beretvállyanak. Azt ne itíllyék, hogy az régi hiten-való igaz pásztorok csak siketségre vészik az dolgot, és halgatásokkal hitelt adnak az esze-veszett prédikátorok trágárságinak. Mert elköltőnk arról. Eszekben vötték az Catholicusok, hogy az gyors hamisság lenyomja az rest igazságot, azért bizony utánnatok nyomoznak, csak úgy gondolkodgyatok rólla. Mivelhogy azért ily derék okokból kételeníttettem ez írásocs- kának hozzád való igazítására, tudom az régi isméretségért kedvesen vészed ajándékomat. Légy egésségben. Jós. 22. ELSŐ RÉSZE. Mi adott okot ez írásocskára. Mikor az hoszszú szarándokságok és sok erős baj-vívások után diadalmassá tötte volna és az igírt földön letelepítette volna foga- dása-szerént az Űr Isten az Israel fiait: viszsza-bocsátván Jósue ' az Ruben, Gád és rész-szerént az Manasses nemzetségét arra az földre, mellyet az Jordán vizén túl magok választottanak vala örökös lakó helyűi, azt mondgya az írás, hogy egy igen nagy óltárt éppítének az Ruben és Gád maradéki az Jordán-parton. Ezt
