Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
284 UTA-VESZTETT ÚT-MUTATÓNAK ÚTRA VEZETÉSE Itiner, föl. 269 Itiner, föl. 275 Exod. 20, 2. Deut. 5, 6. Hazugság az-is*1, hogy az Pápisták ellopták az Tiz-parancso- latból az második parancsolalot, mely az faragott képeket tiltya, és ■ csak kilencz parancsolattyok vagyon az Papistáknak. Azért az Itinerarius Jesuita szamárságnak nevezi, hogy az paráznaságnak tilalmát hatodik parancsolatnak tartyák. Mi az Tiz-parancsolatból semmit ki-nem hagyunk; éppen valamint az szent könyvekben talállyuk, úgy hiszszük és tartyuk. Hanem az dolog ebbe vagyon. Az Szent írás élőnkben adgya az Tiz-parancsolatot, de számra nem osztya, fel-nem jegyzi, mellyik légyen az második vagy harmadik parancsolat, az-az meg nem mongya, hol végeződgyék az első parancsolat és hol kezdessék az második; mert ha ezt megjelentené, semmi külömbözés nem volna az dologba. Azért noha minnyájan az Tiz-parancsolatot minden igéjével és bötűjével helyen haggyuk s taníttyuk, de mint kellessék számra osztani az Tiz-parancsolatot, külömbözés vagyon az tudósok közöt*2. Az Sidók úgy mint Calv. Lib. 2. c. 8. n. 2. Ibid. Ibid. eodem c. 8. n. 50. Illő n. 12. Mendax, audi vis ti Augusti műn. Kalauz IV. 630. *1 II. kiadás : Az-is paraszt szemtelenség. *" III. kiadás : Sz. Ágoston fő-képpen két helyen (nem említem Librum Oucestionum Veteris et Novi Testam. Oucest. 7. Veteris Testamenti, mert azt a könyvet nem akarják Szent Ágoston írásának ismérni) emlékezik e dolognál. Elsőben Epistola 119. ad Januarium c. 11., a hol nyilván és világoson írja, hogy az első táblán három parancsolat volt: az első parancsolatban mongya, hogy az egy Isten tisztelés és a bálványozás távoztatása parancsoltatik; másodikat mongya az esküvésrűl ; harmadikat a szombatnál lenni. Másodszor Libro 2. Oucestionum super Exodum, Oucest. 71. Ott-is nyilván és világoson írja, hogy congruentius, illcndőbnek Ítéli, hogy a bálványozás tilalma az első parancsolatban foglaltassák. Mert revera, quod dictum est: Non erunt tibi alii dii prceter me, hoc ipsum perfectius explicatur, cum prohibentur colenda figmenta, A bálványok tilalma nem foglal uj dolgot magában, hanem azt magjmrázza, a mit eléb mondott, hogy egy Istennél töb Istent ne tisztellyen ember. Mivel azért mind egy az, hogy Istenen kívül mást ne tartsunk Istennek, és hogy imádásra való bálványt ne csinállyunk : nem méltó, hogy ezt két parancsolatra oszszuk. Hogy pedig a más feleségének és egyéb marhájának kívánását el kell egy-mástúl választani, azzal állattya Szent Ágoston : mert felebarátunk marhája lopását külömb parancsolattal tiltotta Isten, külömbbel felesége ferteztetését. Tehát a kiknek valóságos lopása külömb parancsolattal tilalmaztatott, méltó volt, hogy annak illetlen kívánsága külömb parancsolattal tiltatnék. Ezek a Szent Ágoston okoskodási. Calvinus ezen dologról igazán írja, hogy szabad akár-ki mint vélekedgyék ; mert nem a parancsolatok számáról, hanem azoknak osztásáról vagyon a kérdés : Divisionum praeceptorum c-jus generis rem esse meminerimus, itt qua liberum cuique judicium esse debeat; ob quam non sit contentiose cum dissentiente pugnandum. Non de numero, sed secandi ratione ambigitur. Ez igaz ; de sok hazugságokat elegyít hozzá. 1. Azt írja, hogy prceceptum de imaginibus haud dubie a Domino distincte positum. 2. De non concupiscendis proximi rebus inepte in duo concerpunt, qui duo praecepta quaerunt in cone up isc entice prohibitione, perversa sectione quod unum erat, lacerant. 3. Talem partiendi rationem, puriori saeculo incognitam fiusse. Ezekből a Calvinus- szemtelensége világoson kitetezik. 1. Mert képekről való parancsolatnak nevezi, melyben a- képek nem említtetnek. És nem régen hallók Calvinustól, hogy szabad képeket csinálni ; maga .szabad nem volna, ha a képek csinálását tiltaná Isten. 2. Bizonyosnak írja, hogy Isten a bálványok tilalmát külön parancsolatban foglalta, és hogy inepte, perverse, roszszól s hamissan osztyák két parancsolatra a kívánás tilalmát. Ha ezek igazak, miért mongya szabadnak erről vélekedni ? Szabad-e az Isten rendelését embernek megváltoztatni? Szabad-e okosság-ellen ineptire roszszál- kodni ? De mennyünk tovább.
