Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 281 tanítót vagy egy tanítványt, az ki az ő fantasiájokat Luther élőt hirdette volna; nem mutathatnak egy várast, egy falut, egy templomot, melyben gyöleközetek lőtt volna. Tehát csak álmot hüvelyeznek, mikor vallásokat régivé akarják tenni. Az bizonyságnak második része, longa inductione azoknak elő-számlálásával bizonyíttatott vala, kiket az régiek közzűl magok pártyára akarnak vonni az atyafiak*1, megmutatván, hogy azok közzűl egy sincs, az ki Lutherrel vagy Calvinussal azokban az articulusokban eggyezne, mellyekben ezek elszakadtak az Római Ecclesiátúl. Illyricus Flaccus 1556. esztendő tájban egy könyvet íra, Catalogum testium veritatis. Ezt a Catalogust 1608. esztendőben Simon Goulartius húsz könyvre osztá, és nagy appendixei felfuvá. Ioannes Volphius nagy könyvet íra Lectionum Memorabilium Centurias sedecim. Ezek csak abban mesterkedtek, hogy az régi nagy üdőkben Lutheristákat és Calvinistákat talállyanak. De mind Magyari ellen s mind az Kalaúzban megmutattatok*2, hogy egy sincs azok közzűl az kiket emlegetnek, kit méltán magok mellé vonhassanak, ez három okért. Első mert az kiket emlegetnek, azok közzűl sokan. csak az ő idejekben élő egyházi emberek életét, erkölcsét, pompáját, kevélységét rágalmazták; az Római Ecclésiának hitit és tanítását javallották, és ennek engedelmességében szakadás nélkül éltek s megholtak, sőt sokan ezek közzűl püspökök, papok, szerzetes barátok voltak. Második mert noha azok közzűl némellyek egy, két vagy három dologban az Római Ecclesia ellen tusakod- tak, de feljegyzik az régiek, minémű czikkelyben volt az viszál- kodás; az töb dolgokban az Római Ecclesiával egy értelembe voltak. Hogy pedig valakit Lutheristának vagy Calvinistának nevezhessünk, nem elég egy, két vagy három czikkelyben való eggyezés; mivel ha ez elég volna, mind Sidót, Tatárt, Törököt, Arianust, Viszszakeresztelőt, Libertinust, Atheust Lutheristának és Calvinis- táknak mondhatnánk, holot ezek-is nem egy vagy két dologban, hanem sokban eggyeznek az Luther és Calvinus vallásával. Harmadik, mert tudni-való, hogy mind Lutheristák s mind Calvinisták elei nem lehetnek ugyan azonok, mivel az Lutheristák és Calvinisták egy-mással ellenkezvén, szántalan dologban viszszát vonsznak. Tehát az kik az Lutheristáknak régi pásztori és tanítói voltának, azok nem lehettek az Calvinisták pásztori és tanítói. Azokat pedig *' II. kiadás : a pártosok. *3 II. kiadás : és ezennel (infra) bővebben megmutattyuk. Pázmány Péter művei. V. kötet. ic Kalaúz lib. 3. seq. 4. III. 217. skk. Contra Magyari I. 30. skk. 56. skk. Ibidem, I. 35.
