Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
ELSŐ RÉSZE. 279 prédikátorok, hogy valakit meg ne háncsának, és mikor mondanak igazat? Hallyad kérlek, mit szól Calvinus azon az helyen, az hol az Itinerarius szavaként itíleti ellen barátságért beszél. Quod scriptures docent, ab omni controversia exemptum apud nos esse debet. Nempe sicut varie Deus sua dona sanctis in hoc mundo distribuens, eos inaequaliter irradiat, ita non fore cequalem glori ce modum in coelis, ubi dona sua coronabit Deus. Látod-é hogy Szent írás tanításának, vetekedés kívül vettetett bizonyos dolognak mondgya, hogy az mennyei bódogságban inaequalitas vagyon ? Ezt pedig abban az könyvben írja, melyről az Itinerarius-is azt vallya, hogy Calvinus az maga confessióját libris Institutionum igazán megjegyzette. Miért mondgya tehát az Itinerarius, hogy ezt Calvinus nem javallottá? Luthert hasonló-képpen böcsülli az Itinerarius, midőn azt írja, hogy ő némely dolgokat háborodott elmével, emberi indulatoknak gyarlóságától viseltetvén, kivált-képpen disputálás szerént tanított; és efféléket csak citálni és elő-hozni sem akarja az Itinerarius. Értem hon jársz: az mi néked nem tetezik, Luther azt mind háborodott elmével írta. Csak akkor volt eszén, mikor az te szájad izi szerént szóllott. Mondd-meg ha jámbor vagy, miből ismérjük-meg, mikor írt háborodott elmével vagy csendesz okossággal? Mivelhogy azért így lecsöpűlli az Itinerarius mind az két patriarchát, azt itílhetem felőlié, hogy sem az lutheristaság, sem az calvinistaság nem fért fogára. Negyedszer. Ha Lutherista vagy Calvinista volna az Itinerarius, nem alítom, hogy egy akolban rekesztené egyenlő-képpen az Lutheristákat és Cal.vinistákat, az-az nem javallaná, sem nem oltalmazná egy-aránt mind az két vallást. Mert világ élőt nyilván vagyon, hogy ez az két vallás sokban ellenkezik egymással. Az Itinerarius pedig egy-aránt igaznak mondgya mind az kettőt. Az könyvünk titulussában egy-aránt Evangelicusoknak nevezi az Lutheristákat és Calvinistákat*1. Az utánnis1 nem egy helyen, mind az Lutheristákrúl s mind az Calvinistákrúl azt mongya, hogy igazán tanítanak. Bezzeg Bártfán Severinus Sculteti, Cassán *' II. és III. kiadás : Méltán-is nevezi mind a két félt Evangelicusnak, ollyan értelemmel, minéművel Scipiót Africanusnak vagy Numantinusnák, Caesart Parthicusnah nevezték, azoktúl a tartományoktúl, mellyeket tűzzel vassal pusztítottak. Mivel azért az ujítók-is az Ecclesiának hiteles tanúbizonyságát tagadván5, nem tudhattyák, mellyik az igaz Szent írás, mellyik az <5 igaz bötűje és értelme : tellyességgel felforgatták minden méltóságát az Evangeliomnak ; és ettűl az Evangeliomnak clrontásátúl1 Evangelicusoknak neveztethetnek. Calvin, lib. 3. cap. 25. n. 10. Kalauz, IV. 531. Itiner, föl. 380. Itiner, föl. 379. Vide Kalauz III. 397., 399., 707., 710. IV. 146. etEpist. 5. Alv. II. 617. és ÍV. 797. 1 Itiner, föl. 145. etc. 5 Vide sup. III. föl. 454. et seq. 3 Alias hujus nominis causas vide III. 710. seq.
