Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 267 az Kalaúz, IV. föl. 353. hogy az debreczeni superattendens Anti- christus. Ezt-is Kalaúz szitkának írják az prédikátorok. Ötödik szitok, III. föl. 307. Az nagy urak vagy el apró so diai, vagy elvesztek, mind magok mind maradékjok s mind nemzetségek. Ezt két helyen hozzák-elő az prédikátorok és azt írják, hogy az ő nagy uraikrúl*1 írja ezt az Kalaúz. Az veszedelmen pedig, úgy tetézik, az örök kárhozatnak veszedelmét értik. Felelet. Nem igaz, hogy ezek az szók illyen formán az Kalaúzban találtatnának. Nem szól az Kalaúz generaliter, közönségessen az urakrúl. Hanem előszámlálván azokat az urakat, kik vagy minnyájan vagy nagyob részre*2 Catholicusok valának, de azért az Mohács hada után az püspökségeket erővel elfoglalták, úgymint Török Bálintot, Czibak Imrét, Bodó Ferenczet, Petusit Gáspárt, Szerecsen Jánost, Priny Pétert, úgy fejezi-bé szavát: Hány úr vagyon Magyar-országban azoknak maradéki közzül, kik az püspökségeket elragadozták?*3 Vagy megaprósodtak etc. Ládd-é, hogy*4 nevezet szerént csak azokról az püspökségeken kapdosó urakrúl szól az Kalaúz? Veszed-é eszedbe, hogy nem az calvinista nagy urakrúl emlékezik? mert nem csak Czibak Imre, de az többis nagy részre az régi igaz catholica religioban hóltak-meg. Nem-is az örök kárhozatnak veszedelmérűl szól az Kalaúz, hanem ez világi elveszésrűl. Mert ugyanis ezek közzül ki kard miat s ki hogy veszett-el. Hogy pedig maradékok és familiájok avagy nemzetségek nagyob reszre elfogyott, külömben nem tagadhattya senki, hanem ha ezeknek fiait, leányit vagy unokáit megmutattya. Úgy járának azért ezek az urak, mint Luther mongya, hogy járnak, valakik az. egyházi jószágon kapdosnak; tudni illik mint az saskeselyű, mely az Jupiternek áldozott húsban elragadván, az hússal eggyüt tüzet-is vín fészkében, mely mind fészkét s mind fiait s magát megemészté. Hatodik szitok III. föl. 312. Az Isten Evangeliomát pajtákban, csűrökben és disznó almokban predikállyák az Calvinisták. Felelet. Nem igaz, hogy az Isten Evangeliomát emlékezetben hozná ot az *' II. kiadás : az ő hiteken való urakrúl. *- II. kiadás : még akkor. *’ III. kiadás : és az újságokat gyarapíták. *' III. kiadás : nem közönségesen a nagy urakról, hanem nevezet szerént csak azokról vagyon [szó], kik vagy Catholicusok lévén, az egyházi jószágot kapdosták, vagy az új tévelygéseket elsőben plántálták ? Hogy ezeknek maradékjok és familiájok vagy nemzetségek nagyob részre elfogyott, külömben nem tagadhattya senki, stb. 34* ./ In catalogo et in fine libelli. Ratione 6. Luther, citatus in Kalaúz. Logi Alogi ad cap. V. Pen. §. 2. tgm?,
