Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 263 szókért méltatlannak itílik-é az Isten könyvét, hogy valaki hozzányúljon? Calvinista prédikátorok így vegyétek eszetekbe. A ki megérdemli, azt ha kemény szókkal illettyük, nem haragból, nem gyülölségből, nem csak a végre, hogy gyaláztassék*1, hanem hogy megtörődgyék, megszégyenüllyön és megjobbúllyon, avagy hogy mást gonosságával el ne csaljon, egy szóval non animo conviciandi, sed ex zelo et amore, ut duritia feriatur, molliatur-, nem kel efféle kemény szókat vétkes és tilalmas szitkoknak hínya, hanem avagy méltó és igaz feddésnek, avagy orvosló és meggyógyító dorgálásnak*2. Ugyan azont mondhattya tehát ez aránt az Kalaúz maga mentségére, az mit Szent Epiphanius és Szent, Irenaeus. Si alicubi propter zelum adversus Imres es et ad avertendos lectores, exacerbati dixerimus aliquos deceptores aut circulatores: ignoscite. Ipsa enim necessitas adversus certaminis doctrinas talem sudorem nobis efficit, ut et lectores avertantur, et per contradictionis nostrce vehementiam, libertatem nostram ostendamus. — 1 Utilius eos diligimus, quam ipsi semetipsos. Quce enim est a nobis dilectio, salutaris est, austero medicamini similis, absumens improbiorem et superfluam vulneris carnem. Elationem enim illorum et inflationem evacuat. Noha azért az együgyüeket szilid lélekkel parancsolja Szent Pál hogy tanícsuk, de mikor az eláltalkodott tanítókról szól, azt haggya, hogy ezeket kemény szókkal dorgáljuk, Increpa illos dure. Önnön maga-is az Szent Lélek, néha ebeknek nevezi őket Philip. 3. v. 2., néha barmoknak Jud. v. 10., ragadozó farkasoknak Matth. 7. v. 15., Christus kereszti ellenséginek Philip. 3. v. 18. Mit mongyak az Szent Atyákról? Haljad Szent Irenaeus Martyrt, miképpen böcsűlli az hamis tanítókat. 20 pepones, sophistae vituperabiles. 3 Poly carpus Mardoni dicenti sibi: cognoscis nos? respondit: cognosco te Satanae primogenitum. Az Lutheristák pedig csak ugyan Magyar országában nyomtatott könyvekbennis, mint böcsűl jék az Calvinistákat, kérlek lásd-meg az Kalauzban. Ez világon nagyob vétek nincsen az hamis tanítók vétkénél; mert az töb vétkekkel ember csak maga lelkét veszti el; ha felebarátját megsérti, csak külső, elmúlandó és veszendő dologban *' A II. kiadás hozzáadja : boszonkodgyék. *2 A II. és III. kiadás szélén: Cum aliquid asperum vel probrosum alicui ingeritur, eo tantum fine, ut hoc ipsum mordeat et animum eius dolore vulneret, ad convitium pertinet. Cum vero non eo fine, sed ut veritas patescat, ut hypocrisis detegatur, ut venena latentia ostendantur, ut duritia feriatur, molliatur: non est convitium, sed salutaris monitio et doctrina. Est contumelia- materialis Epiphanius, Prsefat. Panarii. 1 Irenaeus, lib. 3. c. 9. Gal. 6, 1. II. Tim. 2, 25. Tit. 1, 13. Judae 22. 2 Iren. lib. 1. cap. 15. n. 10. 3 Lib. 3. ca. 3. n. 12. Kalaúz III. 400., 706. sk,
