Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

JEGYZETEK.

129. lap. [1] Helyesen: Pastor Hermae. — Köztudomású manapság, hogy sem az itt Római sz. Kelemennek, sem az alább Areopagita sz. Dénesnek tulajdonított könyvek, nem a nevezett szerzők művei.

130. lap. [2] Ez a Sermo egy XII. században írt ily czímű munkának részlete : Liber de cardinalibus operibus■ Christi, 12 Sermones complexus, qui de praecipuis vitee Christi mysteriis tractant. Szerzője Arnold vagy Ernáid bonnevallei franczia benezés apát, sz. Bemát barátja (t 1154). Pamelius, kinek kiadását Pázmány használta, tévesen sorozta sz. Cyprianus művei közé.

149. lap. [3] Pápa nem Pápa. Osiander után Zvonarics Mihály czenki prédikátor fordította és Nádasdy Ferencz költségén kiadta 1603-ban. Teljes czíme Szabó Károlynál R. M. K. I. 384. sz.

150. lap. [4) Érti Turrecrcmata (Torquemada) Jánost, kiváló spanyol dominikánust, későbbi bíborost, ki IV. Jenő pápa alatt a bázeli és flórenczi zsinatok tárgyalásaiban jelentékeny részt vett s nevét jeles irodalmi művekkel is megörökítette, melyek közül legismertebbek a Gratian Decretumához írt kommentár és a Summa de Ecclesia, f 1468-ban 80 éves korában.

162. lap. [5] Érti az általa megtámadott 1610-ki zsolnai lutheránus zsinat védelmezőit. Kovácsoknak azért nevezi őket, mert annak a könyvnek, a mellyel Pázmány latin iratára válaszoltak, Malleus czímet adtak. V. ö. fönnebb 25 lap, [2] jegyzet.

163. lap. [6] Augustinus de Ancona, ismertebb néven Augustinus Triumphus. Anconai származású ágostonrendi szerzetes, nevezetes középkori hittudós. Szül. 1243., megh. 1328. Fő műve a pápaság védelmére írt, de egyes túlzásoktól nem mentes Summa de potestate ecclesiastica; ed. Aug. Vind. 1473; ed. A. Rocca, Rom. 1582.

179. lap. [7] Barradas Sebestyén, portugáli jezsuita. Fiatalabb korában Coimbra- és Evorában mint theologiai tanár működött; később mint ünnepelt hitszónokot népmisszióknál alkalmazták. Meghalt szentség hírében 1615. Idézett műve: Commentaria in concordiam et historiam evangelicam t. 4 in f. Conimbricae 1599 ss. V. ö. Hurter, Nomenclator literarius (másod, kiad.) I. 187.

183. lap. [8] Toll- vagy sajtóhiba, e helyett: az r-1 elidálni. Legalább a Morgók, például állítván a következő verseket: Delphinus iacet haud nimio lustratus nitore — és Longe erit a primo, quisquis secundus erit, id. helyen azt mondják : „mert az minémű szabadsággal az S literát exterálván, megmenthettyük ezeknek vétkeket, ugyan-azonnal az R literának is kitörlése (a livor szóból) bocsánatot kérhet.“

183. lap. [9] Telesphorus pápa Kr. u. 138-ban —, sz. Jusztin 163-ban szenvedett vértanúhalált. Utóbbi (Ápol. I. c. 61.) tulajdonképen nem a negyvennapi böjtről emlékezik, hanem arról, hogy a katechumeneknek a sz. keresztséghez, melyet leginkább husvét vigíliáján szolgáltattak ki, böjtöléssel kellett készülniük, s hogy ebben a hívők is velők tartottak.

183. lap. [10] Melanchthon veje, Ágost szász választófejedelem udvari orvosa; titkos kálvinista, ki a kálvinizmust magába Wittenbergbe is be akarta csempészni, a miért aztán 12 évi börtönnel lakolt. Meghalt 1602-ben.

184. lap. [11] Helyesen: 1424. esztendőben.

185. lap. [12] Lásd IV. kötet, 693. lap.