Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
246 CSEPREGI SZÉGYENVALLÁS Kalauz II. f. 498. De Kan föl. 319. Kalauz II. f. 565. De Kan föl. 323. Kalauz I. f. 374. lételrűl Catherinusnak [27] és egyebeknek gondolatlanságából vagyon az külömbözés. Arról pedig szabad vélekedni, hogy ha csak az Ecclesia hagyása kötelez-é az negyven napi böjtre és egyéb efféle dologra. A hol pedig azt írja Baglyunk, hogy én azokkal viszszát vonszok, kik az isteni kegyelemnek erejét öszve-vetik az mi szabad akaratunknak eggyüt-való munkálkodásával: nem talállya az igaz-mondást, mint megláthatni az Kalaúzban. IV. Példa. Azt írja Pázmány, hogy Bódog Aszszonytúl ők csak azt kérik, hogy imádságával nyerjen kegyelmet Istentől. Ez merő czigánság; mert az Hortulusban Bódog Aszszonynak azt mongyák, hogy nem tudnak kihez folyamni, hanem Bódog Aszszony- hoz, a ki Christussal egyenlőjűl erős. Felelet. Nagy dolog, hogy nállunknál-is jobban tudod, mit kérünk mi suttogva Bódog Aszszonytúl. Nem csak én, hanem Bellarminus és minnyájan az Catholicusok azt mongyák, hogy az szentekhez akár-minémű szókkal bocsátott imádságoknak-is csak az értelme, hogy Isten-előt-való imádságokkal segícsenek minket. Van-é azért orczád, hogy más külömbet fogsz reánk? Nyilván te nem tudod, mi vagyon szívünkben. Az Hortulusba van-é, vagy nincs ollyan formájú imádság, az minéműt te emlegecz, nem tudom. Azt tudom, hogy a ki mindenképpen egyenlő hatalmúvá tenné Bódog Aszszonyt Christussal, igen nagyot botlanék. És jóllehet ha akarnám, jó értelemre lágyíthatnám azokat-is az Hortulus szavait, de abban nem munkálkodom, hogy akár-ki mondását oltalmazzam, hanem az Ecclesiának igaz tudományát tehetségem-szerént magyarázom. V. Példa. Sok megtörtént dolgot tagad az Kalaúz, úgymint hogy Pater Cotonus ölette vólna-meg az galliai királyt. Az jesui- táknak vétkeket az minémű levelekkel menti, azokon az pecséteket nem láttyuk. Felelet. Ezek csak álom-hűvelyezések. Ha Cotónus ölette-meg az galliai királyt, mi az oka, hogy az megöletett király fia, úgy mint prédikátorát és gyontó attyát, nagy böcsűlletbe tartya Coto- nust. Azt hiszem te az kőszegi barlangban inkáb tudod, mi történt Galliában, hogy-sem az királyfi és királyné aszszony. Hogy pedig az nyomtatás-közzé pecsétet nem nyomtattam, megbocsásd; nem tudtam, hogy ez világon oly bolond találtatnék, a ki ezt fogná kívánni. De ha pecsét-alat akarsz némellyet azokban az levelekben látni, szerét tészem kedvedért, csak ércsem akaratodat.
