Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HATODIK RÉSZE. 235 Felelet. Vajha meg nem rombolnátok írásomat, hanem igazán kiírnátok, mit, mi végre, minémű okkal és alkolmatossággal írtam, kevés módotok volna az rágalmazásban. Az ékes éppületnek hasonlatosságából bizonyíttya Eusebius, hogy az világ ékességének alkotó Istene vagyon. Én-is az Eusebius nyomdékát követvén, az látható állatoknak szépségéből az láthatatlan Istennek igaz isméretire akartam vinni az emberi okosságot: úgy hogy nem csak az hitnek engedelmességéből, hanem az okosságnak vezér- léséből-is kinyilatkoznék az Istenség. Ez ha ti-nállatok gyermek játék, az Istent-is megfeggyétek az gyermekségről, mivelhogy sz. Pál írja, hogy az pogány bölcseknek az Isten megmutatta! magát az világi állatokból. Az bor söprű párán én nem csudál- koztam, hanem ennek hasonlatosságával magyaráztam, mint emeltetik az felhő az levegő égben. Plogy pedig az leg-kisseb és aláb való teremtett állatbannis az Istennek bőlcseségét álmélkodva magasztaltam, ne csudáid. Ezent cselekedte szent Ambrus és szent Basilius. Minap it Prágába egy kivájt és fedeles kupa módgyárai csinált bors szemet láttam, melyben elefánt csontból csinált öt száz hét pohárka volt, mindeniknek az széli aranyazott volt. Ezen én sokkal inkáb csudálkoztam, hogy-sem mikor az prágai palotába száz öreg kupát láttam. Miért ne csudállyam tehát az Istennek bőlcseségét, mely egy leg-kisseb élő állatban annyi sok külső belső mozgásra, táplálásra, szaporodásra való tagokat formála? II. Példa. Azt írja az Kalaúz, hogy egy hóit ember fejet Bódog Aszszony imádsága elevenen tartott addig, mig meggyónék. Maga ezt Bonhnius hihetetlennek mongya. Felelet. Ezt én írtam, de csak úgy, az mint az Magyar Croni- cában olvastam. Mert az régi dolgokról Históriából kel embernek szóllani. Bonhnius pedig ezt kétessé nem tészi; sőt mir a adumnak, isteni csudának nevezi, mely emberi mód és természet folyása szerént incredibile: mint szinte hogy az tevének tő-fokon által buvását emberi mód-szerént lehetetlennek mongya Urunk, noha Istenre nézvén lehetséges. III. Példa. Az Kalaúz mongya, hogy az apostolok Christus Urunk-után mdúlván, minden javokkal-eggyüt feleségeket-is elhat- ták: most pedig ha valamely egyházi embert magokhoz akarnak édesgetni az új Tanítók, menyecskékkel fenyegetik, és az hitegetés aszszony-emberen fordúl-meg. Kalauz I. f. 18. ex Euseb. 7. Praeparat, cap. 2. lom. 1, 19.20. Kalaúz I. f. 37. Kalaúz I. f. 42. Ambros. 5. et 6. Basil. iom. 8. & 9. Hexacmer. Kalaúz II. f. 587. Bonfin. Dccad. 3. lib. 3. Kalaúz I f. 549. 30*
