Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
99 CSERREGI MESTERSÉG Kalaúz II. f. 424. I. f. 670, Omnis similitudo claudicat. hamissunk vagyon nékünk-is, midőn azt fogja ránk az sóczé, hogy megtagadgyúk az mindenható ember-Christust, mivelhogy az ő emberi természetit mindenhatónak nem vallyuk: mert e-mellet erőssen hiszszük, hogy ez az ember-Christus mindenható az ő istensége-szerént. De ha szabad az Christus emberségének tulajdonítani mind azokat, valamellyek ehhez az ember-Christushoz illenek, örömest értem, miért nem mondgyák az Lutheristák, hogy az Christus embersége öröktűl-fogva volt? hogy kezdet és emberi születésnélkül-való ? sőt miért nem mondgyák, hogy az emberi természet Isten? De errűl az Kalaúz bővebben szóllott; elég az, hogy itt-is markában kapták hamisságát sóczénknak. Harmadszor: az sem igaz, hogy az Kalaúz Christus Urunkat nyomorult, gyarló, gyüszüs szabóhoz, csiszárhoz, bodnárhoz hason- líttya. Örök Isten, hová lőtt az szemérmetesség, hová lőtt az okosság az Lutheristáknál ? Gaz sóczé, nem gondoltad-é, hogy az te fecsegésed és vakmerő írásod emberek kezében kerül ? Nem féltetted-é tisztességedet, nevedet, böcsűlletedet, hogy ily nagy dologban, túdós ember gyalázására igazított fondorlásban, illyen képtelen és szemptelen hazugságot mertél írnyia? Ha az magad kissebségét semminek tartottad, nem jutott-é eszedben, hogy az egész Lutherséget kétessé, bizonytalanná, hamisságnak gyanúságával terhessé tészed, ha ennyi kezes lábos hazugságokat egybe- fűzsz ily kis írásocskában ? Nem igazán írod, hogy az Kalaúz Christus Urunkat nyomorúlt, gyarló, gyűszűs szabóhoz, csiszárhoz, bodnárhoz hasonlította. Esztelenül cselekedtél, hogy ezt az Kalaúz- ból akarván bizonyítani, oly szavait jegyzetted-fel, mellyekből megteczik, hogy nem hasonlíttya Christus Urunkat ezekhez, hanem két mondást hasonlít egy-máshoz, midőn azt írta, hogy egy- ollyan-formán nénimén* mondhattyuk az egy személyről, hogy ez az ember Isten, az mint szoktuk mondani azon egy emberről, a kiben sok mesterségek vannak, hogy ez az orvos jó szabó: ez az csiszár jó bodnár; mely tudomány nem hasonlíttya Christus Urunkat az szabókhoz vagy bodnárokhoz, hanem csak két mondást hasonlít rész-szerént egymáshoz. Végezetre, bár ugyan hasonlította vólna-is az Kalaúz Urunkat szabóhoz vagy csiszárhoz, bolondúl hoznád-ki abbúl, hogy Urunk meggyaláztatik. Mert Urunk önnön magát samaritánushoz, szántó-vető emberhez hasonlította, minden kissebség-nélkül. Azért szerető sóczém, ha annyit * Csaknem, majd.
