Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
HARMADIK RÉSZE. 19 mondotta, hogy ő ezt olvasta. Errűl való Ítéletet az értelmes olvasókra háttá. Azt-is hazugúl írod, hogy az Kalaúz sz. Ágostonra fogja, mintha azt vallotta volna, hogy meglehet az ördögtűi az emberi természetnek alkotása. Törőld-le az csipát szemedrűl és olvasd-meg az Kalaúzt, melynek szavai ezek: És jóllehet az ördögnek testé nincsen, de az levegő-égből és egyéb elementomokból formált testben latorkodhatik az aszszonyi állatokkal, mint sz. Ágoston megbizonyíttya. Ládd-é szégyenvallott sóczé, hogy az Kalaúz sz. Ágostonra nem azt fogja, a mit te mondasz, tudni illik, hogy az emberi természetnek alkotása meglehet az ördögtűi: hanem csak azt bizonyíttya sz. Ágostonnal, hogy az ördög latorkodhatik afféle elvetett aszszonyállatokkal, kik magokat néki. ajánlják. De te éretlen elméjű csélcsapó, kapsz két-felé, mint egy esze-veszett. Végezetre azt igazán írod, hogy sz. Ágostonnál 5. de Civit. Dei cap. 23. nincs írva, az mit én mondottam vala, tudniillik, hogy az ördög latorkodhatik; hanem ezt sz. Ágoston lib. 15. de Civitate Dei cap. 23. ezen szókkal írja: Creberrima fama est, multi que se expertos, vel ab iis, qui experti essent, de quorum fide dubitandum non est, audisse confirmant, Sylvanos et Faunos, quos vulgo incubos vocant, improbos scepe exstitisse mulieribus et earum appetisse ac peregisse concubitus. Et quosdam daemones, quos Dusios Galli nuncupant, hanc assidue immunditiam et tentare et efficere, plures talesque affirmant, ut hoc negare impudentiae videatur. lm hallád, hogy sz. Ágoston szemptelennek nevezi, a ki tagadgya, hogy latorkodik az ’ördög némely elvetett, magokat ördögre bízó aszszonyi állatokkal. Erre a helyre nézett az Kalaúz: jóllehet az nyomtatónak fogyatkozásából sz. Ágostonnak tizen-ötödik könyve helyében ötödik könyve íratott. De Sóczéságod ebben az két dologban bizonyos lehet: I. Hogy a ki az Kalaúzt írta, csak egy írást sem támasztott bizonyságul, meliyet az maga szemével nem olvasott volna: senki pennája és szeme-után nem szokott az az ember járni; mert jól tudgya, hogy ha szemesnek való az játék, sokkal szemesbnek való az isteni dolgoknak forgatása. II. Hogy tudva és akarva senkire semmit hamissan nem költött. Mert az mint ezen Kalaúzban megbizonyíttya, nem csak emberek-előt gyalázatos, de Isten előtt-is gyűlölséges, a ki hazugsággal akarja támogatni vallását. És nem csak az emberi tanítást, de az Evangélisták és Apostolok tudománnyát-is kétessé tennéje, ha csak egy 3* Kalaúz I. f. 285. Kalaúz I. f. 354. 570. II. f. 9. 165.
