Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
174 CSEPREGI SZÉGYENVALEÁS Morgók föl. 125. Psalm. 103. Morgók föl. 128. Csepregi Mesterség föl. 19. Morgók föl. 121. az gonosz személyekkel mocskolódnak: hanem azt nem méri vakmerőképpen eltekéllett dolognak mondani Ágoston, hogy ha ugyan magoknak vagyon-é az angyaloknak teste, és mint fertelmes- kedgyenek? Azt pedig sz. Ágoston soha kétessé nem tette, az mit az Morgók írnak, hogy ha az lelkek testben öltözhessenek-é ? Mert az szent írásból fundamentomul veti, hogy gyakorta látható és tapasztalható testben megjelentek az angyalok; hanem csak azt nem akarta vakmerőül elvégezni, ha ugyan saját tulajdon testek légyen-é ezeknek? mint annak az caputnak eleiből kitetczik. Mert minek-utánna azt mondotta volna, hogy az sóltárban az angyalok lelkeknek neveztetnek: utánna veti, ambiguum est, kétes, ha az ő testekről szóllyon-é azon sóltár, midőn őket ugyan ottan tűz lángjának mondgya. Az-után két bizonyságot hoz-elő, mellyek az angyalok testes voltokat jelentik, tudni illik, hogy az szent írás ezeknek látható testben jelenését említi, és szava-hihetők próbálták az gonosz aszszonyokkal latorkodásokat. Végre úgy fejezi-bé, hogy errűl nem mér vakmerő-képpen szóllanyi. Az-is merő szemptelenség, hogy én megadván magamat azt írtam, hogy szent Ágostonnál nincs írva, az mit én mondottam vala. Mert az Csepregi Mesterség soha azt nem mondotta, hanem csak azt, hogy Ágostonnak nem ötödik, hanem tizen-ötödik könyvében vagyon írva, az mint nem régen féljegyzénk: noha az nyomtatónak eseti-miat ötödik könyvre igazított az Kalauz. Szent Ágostonban vagyon azért az mit írtam, de nem az ötödik könyvben. Hamisság az-is, hogy az mit írtam volt Luther nemzésérűl, azt nagy fen megtagadtam. Mert valamit írtam, igazán írtam: és abban tagadást sem tettem. Az dolog azért abban vagyon, hogy én az régen történt vagy távuly lőtt dolgokról magam vélekedési- ből nem szoktam beszélleni: hanem azoknak szavát hozom-elő, kik közelb lévén, tudhatták az dolognak mivoltát. Azért az Luther nemzésérűl magam vélekedésével semmit nem bizonyítottam, hanem tizenegy fő túdós embereket neveztem, kik írásokban hatták, hogy Luther ördögi latorkodással nemzetett. Ezt írtam: ezt soha meg sem tagadom; magam itíletirűl egy szóval sem emlékeztem. Annakokáért méltán hazugnak neveztem, a ki én-róllam azt írta, hogy ezt az gyalázatos nemzést én fogtam Lutherre. Mert szinte mint az káptalanra vagy királyi emberre nem kenheted, hogy ők mondnak valakit gyilkosnak, noha az ő
