Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
MÁSODIK RÉSZE. 171 Hamissan és czigányúl írjátok én káromlásomnak, hogy ti az evangeliomot annyira böcsűlíítek, mint Terentiust. Mert ezt én Luther-után hoztam-elő és Lutherre igazítottam, tulajdon szavait feljegyezvén, mellyekben azt beszélli, hogy ők noha az evangeliomot pattogattyák, ezt semmivel nagyobra nem böcsűllik Terentiusnál1. Az-is tudatlan paraszt hamisság, hogy én az szent írást nem böcsűllöm, mivelhogy azt írtam, hogy az Isten úgy Íratta az szent írást, hogy az eretnekek okot vehessenek ebből az viszszálkodásra. Ezt bezzeg én írtam Tertullianus szavaival2, kiben semmi káromlás, semmi hamisság nincsen. Mert jóllehet ha ki azt mondaná (ezt akarnák pedig, a mint alítom, én-reám kenni az Morgók), hogy a’ végre íratta Isten az bibliát, hogy ebből veszedelmes tudományok követköznének: merő hamissat mondana. De a ki csak azt mondgya, hogy az Isten látta s tutta, hogy az emberi gonoszság okot vehet, sőt üdővel okot-is vészen veszedelmére az szent írásból, mint szinte önnön magából-is Christusból: ebben semmit nem káromkodik, hanem tagadhatatlan igazságot mond. Vallyon nem tudta-é Christus Urunk, hogy Calvinus amaz szókból: Ez az én testem, hamis tévelygést támaszt? avagy nem előzhette volna-é meg az ő hamisságát, ha nyilván azt mondotta volna, hogy nem az ő testének jelét adgya, nem szól figurákkal? Eregy s kérd-meg ő szent felségétől, miért nem akart így szóllani. Hamisság az-is, hogy káromkodtam, midőn azt írtam, hogy nem csak az régi keresztyének, de az sidók, törökök, abassinusok szabott testi sanyargatásokat, böjtöket, imádságokat, adakozásokat cselekednek: az mostani újságoknak pedig semmi efféle szabott gyakorlási nincsenek, hanem csak az egy prédikáció-hallás. Ez oly igaz, hogy az Morgók sem tagadhattyák: hanem engem Phariseus csemetéjének neveznek, hogy efféléket várok ő-tőllök. Végezetre hamissan írják az Morgók, hogy noha én egy-felől azt vitatom, hogy az régiek Írásiból kel az régi dólgokrúl szól- lanunk3: de más-felől az régiek írását megvetem, kik bizonyságot tésznek, hogy az nyólczadik János pápa csecses faros aszszony volt. Mert én ez dologbannis azoknak mondottam hogy kel hinnünk, kik akkor éltének, midőn ennek az aszszony-pápának lenni kellett volna, és nem azoknak, a kik két száz esztendővel utóiban irtanak4. Ezekből akár-ki megtapasztalhattya, hogy az Morgók dörgö- lődése csak merő hiúság, czigányság, hamisság: és az Kalauzt egy punciban meg nem érhetik, akár-mint iparkodgyanak-is. Morgók föl. 114. 1 Kalaúz I. f. 159. Morgók föl. 115. 2 Kalaúz I. f. 449. Morgók föl. 115. Morgók föl. 117. 3 Kalaúz Ií. f. 245. ' Kalaúz II. ■ f. 303. 90 ♦
