Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)
Részletes rész - IX. Fejezet. Jellegzetes széklet nélküli fejlődési zavarok
felnőttkori tuberculosist azonban nem lehet örökölni, mert a congenitális tuberculosisban szenvedő csecsemő rövid idő leforgása alatt exitál. A felnőltkori tuberculosis tehát mindig szerzett tuberculosis. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tuberculosis öröklésénél sokkal gyakoribb az az eset, mikor a csecsemő egészségesen születik, de a tuberculosisra való hajlamot örökli s az első alkalommal, mihelyt inficiálódik, disponáltsága folytán azonnal megbetegszik és elpusztul. Tünetei és pathologiája. A csecsemőkori tuberculosis akár öröklött, akár szerzett, egyformán rendkívül súlyos és majdnem mindig halállal végződő megbetegedés. Egyes kivételes esetekben észleljük a csecsemőkorban is a szerzett tuberculosis megállapodását, de az ilyen gyermekek fejlődésben visszamaradnak, gyenge izOmzatúak lesznek, kevés ellentálló képességgel s egy ismételt fertőzés, melynek a gyenge szervezet nem tud ellentállni, vagy olyan megbetegedés, mely a resis- tentiát csökkenti (pertussis, morbilli, influenza, scarlatina) a primär góc felújitásával a gyermek halálához vezet. — Máskor a szervezet jobban tud küzdeni a fertőzés ellen, az első infectiót legyőzi, de a szervezet további fejlődésében maradandó nyomokat hagy, a gyermeknél habitus scrophuloticus, vagy habitus phtisicus fejlődik. Az előbbinél a gyermekkor folyamán a tuberculosis II. stádiumát a mii igytuberculosist látjuk, mely gyakran jóindulatú és gyógyulhat, sokszor azonban progrediáló tendentiájú, az elsajtosodott mirigyek betörnek a véráramba s a legkülönbözőbb helyeken okoznak tuberculoticus megbetegedést, vagy generalisálódik, ami ilyen esetben gyermekeknél igen gyakori és miliaris tuberculosis^ vagy meningitis tuberculosa képében folyik le és véget vet a gyermek életének. — Habitus phtisicus mellett inkább a serdülő korban, vagy felnőit korban látjuk kifejlődni a tuberculosist és pedig annak a Hl. stádiumát, a tüdőtuberculosist, melynél a szervezet ismételt infectiók következtében bizonyos ellentálló képességet nyer s így a folyamat a tüdőre localisálva marad s onnan lassan terjed tovább. A tuberculoticus fertőzés annál veszélyesebb, mennél virulensebb bacülusokkal történik és mennél fiatalabb a gyermek. Az utca porában levő, sokszor több éves, kiszáradt, meggyengített virulentiájú, de még életképességüket megtartó ba- cillustörzsekkel való fertőzés nem fog olyan rombolást véghezvinni (bár kedvező körülmények között a virulentia fokozódik
