Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)

Részletes rész - VII. Fejezet. Híg széklettel járó táplálkozási zavarok

184 genyedéssel járó megbetegedések. Ha nem typhusos eredetű, úgy nincs positiv Widal, nincs Naegeli f. vérkép. * A typhus abdominalis differentiális diagnosisa sokszor ne­hézséget okoz, annál is inkább, minthogy a tünetek a csecse­mőkorban nem kifejezettek és nem állandóak. Legállandóbb tünet a leukopenia lymphocytosissal, de ez is hiányozhat, különösen akkor, ha másodlagos fertőzés kö­vetkezik be, mely leukocytosissal jár. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy ha typusnál a vérkép leukocytosis irányában tolódik el, úgy ez mindig secundár infectio beálltát jelzi. A vér bacteriológiai vizsgálata, — mely a differentiális diagnosis szempontjából egyike a legfontosabbnak — a gya­korló orvosnak sokszor nem áll módjában. Ilyenkor jól beválik a diagnosticus célból adott atropin injectió, mely typhusnál nem szokott pulzusszaporulatot Okozni. Influenzával szem­ben ez a módszer is felmondja a szolgálatot. De viszont in­fluenzánál nem találunk positiv diazo reactiót. A vizelet diazo-reactioja nem állandó tünet. Ha már egyszer jelen volt, a betegség folyamán eltűnik. Ha huzamo­san kimutatható, úgy vagy typhus recidiva fenyeget, vagy nem typhussal állunk szemben. Állandóan fenálló diazo reactio mi liáris tuberculosis jele. A diazo reactió helyett jól használható a Weiss-féle uro- chromogen reactió. A kémlés typhusnál és sepsisnél positiv. A Widal reactio positiv volta sem értékelhető minden esetben. Ha az anyának előzetesen typhusa volt, vagy typhus- oltást kapott, a vére sokáig agglutinál. A csecsemő tehát már ezzel születik. Ilyenkor, ha az anamnaesisből nem tudjuk meg s a gyermeknél súlyos táplálkozási zavar mellett agglutinatiót találunk, könnyen felállíthatjuk a typhus téves diagnosisát. Az agglutinatio tehát csak a diagnosist támogató tünet és csak más tünetek mellett értékesíthető. A vér, a széklet és vizelet bacteriologiai vizsgálata is sok­szor cserben hagy. — Nagy typhusjárványok alkalmával szak­emberek által végzett vizsgálatok szerint az összes megbetege­dések 26—36%-ában lehetett csak kitenyészteni a vérből a typhus bacillust s azoknál, akiknél a vérben megtalálták 50%- ban a vizeletben is megjelent később. A negativ bacteriologiai lelet ellenére felállított typhus diagnosist később a boncolás beigazolta. Ez teszi érthetővé a roseolák gyakori hiányát mert

Next

/
Thumbnails
Contents