Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)
Részletes rész - VII. Fejezet. Híg széklettel járó táplálkozási zavarok
184 genyedéssel járó megbetegedések. Ha nem typhusos eredetű, úgy nincs positiv Widal, nincs Naegeli f. vérkép. * A typhus abdominalis differentiális diagnosisa sokszor nehézséget okoz, annál is inkább, minthogy a tünetek a csecsemőkorban nem kifejezettek és nem állandóak. Legállandóbb tünet a leukopenia lymphocytosissal, de ez is hiányozhat, különösen akkor, ha másodlagos fertőzés következik be, mely leukocytosissal jár. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha typusnál a vérkép leukocytosis irányában tolódik el, úgy ez mindig secundár infectio beálltát jelzi. A vér bacteriológiai vizsgálata, — mely a differentiális diagnosis szempontjából egyike a legfontosabbnak — a gyakorló orvosnak sokszor nem áll módjában. Ilyenkor jól beválik a diagnosticus célból adott atropin injectió, mely typhusnál nem szokott pulzusszaporulatot Okozni. Influenzával szemben ez a módszer is felmondja a szolgálatot. De viszont influenzánál nem találunk positiv diazo reactiót. A vizelet diazo-reactioja nem állandó tünet. Ha már egyszer jelen volt, a betegség folyamán eltűnik. Ha huzamosan kimutatható, úgy vagy typhus recidiva fenyeget, vagy nem typhussal állunk szemben. Állandóan fenálló diazo reactio mi liáris tuberculosis jele. A diazo reactió helyett jól használható a Weiss-féle uro- chromogen reactió. A kémlés typhusnál és sepsisnél positiv. A Widal reactio positiv volta sem értékelhető minden esetben. Ha az anyának előzetesen typhusa volt, vagy typhus- oltást kapott, a vére sokáig agglutinál. A csecsemő tehát már ezzel születik. Ilyenkor, ha az anamnaesisből nem tudjuk meg s a gyermeknél súlyos táplálkozási zavar mellett agglutinatiót találunk, könnyen felállíthatjuk a typhus téves diagnosisát. Az agglutinatio tehát csak a diagnosist támogató tünet és csak más tünetek mellett értékesíthető. A vér, a széklet és vizelet bacteriologiai vizsgálata is sokszor cserben hagy. — Nagy typhusjárványok alkalmával szakemberek által végzett vizsgálatok szerint az összes megbetegedések 26—36%-ában lehetett csak kitenyészteni a vérből a typhus bacillust s azoknál, akiknél a vérben megtalálták 50%- ban a vizeletben is megjelent később. A negativ bacteriologiai lelet ellenére felállított typhus diagnosist később a boncolás beigazolta. Ez teszi érthetővé a roseolák gyakori hiányát mert
