Szekér Dalma dr.: A csecsemő- és gyermekkor betegségeinek pathologiája és therápiája különös tekintettel a differentialis diagnosisra (1928)
Részletes rész - VI. Fejezet. A csecsemők táplálkozási zavarairól általában
Hainiss tanár úr a beosztása középpontjába a székletétet állította, annak megváltozásait vette a klinikai elkülönítés alapjául, minthogy a csecsemő életfunctiói közül a legfontosabbal, a táplálkozással a székletét minősége szoros összefüggésben van. Miután a táplálkozási zavarok a csecsemőt testi és szellemi fejlődésében hátráltatják s tulajdonképen ebbe a kategóriába tartoznak azok a megbetegedések is, melyek nem a bélcsatorna functionális rendellenességén alapulnak, hanem a táplálkozással indirect, vagy következményes összefüggésben vannak, továbbá ide tartozik a testépítés minden zavara, azért rendszerében Hainiss tanár úr ezeket a megbetegedéseket, mint fejlődési zavarokat tárgyalja. Hainiss tanár úr a fejlődési zavarokat a székletek száma, mennyisége és minősége szerint osztályozza. Eszerint megkülönböztet híg széklettel járó, enyhébb és súlyosabb fejlődési zavart, kemény székkel járó és jellegzetes széklet nélküli fejlődési zavarokat, melyek mindegyike — az aetiológiai vonatkozások figyelembe vételével — lehet: 1.) elsődleges, azaz a táplálék mennyisége, minősége vagy a bél fertőzése által okozott; 2.) másodlagos, azaz parenterális és 3.) alkati rendellenességeken alapuló fejlődési zavar. (Lásd a táblázatos beosztást.) Azonban csupán a széklet qualitásának megítélése nem ehet diagnózisunk alapja, mert ez tévedésekre adhatna alkalmat, azért Hainiss tanár úr hangsúlyozza a klinikai jelenségek egyidejű pontos figyelembe vételének szükségességét. Minthogy a székletét változása az egyedüli klinikai jelenség, melyhez a táplálkozási zavarok beosztása aetiológiai vonatkozások mellett igazodhat, Heim prof. úr szerint épen abban rejlik Hainiss prof. úr érdeme, hogy „ezt a fontos momentumot kiemelte, melyet a modern kuttató elhanyagol." Összefoglalás : Táplálkozási zavaroknak nevezzük azon csecsemőkori megbetegedéseket, melyeknél a csecsemő súlygörbéje rendellenessen megváltozik, monothermiája megszűnik, megváltozik azonkívül a székletek száma, mennyisége, jellege> a csecsemő arckifejezése, habitusa, turgora, agilitása, továbbá rendes körülmények között jelen nem levő tüneteket találunk nála. Ezen megbetegedések tartamuk és súlyosságuknak megfelelően a csecsemő testi és szellemi fejlődését hátrányosan befolyásolják,
