Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
III. A vérkeringési szervek betegségei
infraclav. oldalsó része). A fcmoralis-é a térdhajlat felső része. Szabály, hogy a hallgató csövet ne nyomjuk erősen a hallgatódzás- pontra. mert különben érhang helyett normaliter is már a vérhullámmal synchron zörejt hallunk. V. Az érlskés (pulsus). Vizsgálata nemcsak az erek, hanem különösen a szív megbetegedései szempontjából is igen fontos. A szívműködést általában a pulzusból ellenőrizzük, de tudnunk kell. hogy a pulzust, bár ritkán a szívműködéstől független körülmények is befolyásolják. így mediastinu- mos összenövések, amelyek az inspiratio-exspiratio váltakozásával az érlökést hol gyöngítik, hol erősítik (pulsus paradoxus). — A pulzus vizsgálata az art. radialis tapintása útján történik. A pulzus tapintásánál tekintettel vagyunk: I. a pulzussorozatra (szaporaság és szabályosság) és II. az egyes pulzus minőségére, qualitására (nagyság vagy magasság, gyorsaság és feszesség). I. A pulzussorozat vizsgálatánál megállapítjuk az érlökés szapora- ságát, vagyis az időegység (1 perc) alatti számát, mely rendszerint egyezik a szívösszehúzódások számával. Azután pedig a pulzus szabályosságát. 1. A pulzus szaporasága (frequentia) egészséges felnőttnél percenként 60—80; gyermeknél 90—140. — Pulzusritkulás (bradycardia. p. rarus) előfordul typhusnál, minden vagusingerilletnél. agynyomásnál (meningitis basil, kezdeti szakában), ikterus esetén (epesavak hatása a szívre), azután hányáskor; a billentyűbántalmak közül csak aortasteno- sisnál. — Pulzusszaporulás (tachycardia, p. frequens) előfordulhat ép viszonyok közt is (erős munka, étkezés után); kórosan mindenekelőtl lázban (amikor is minden l°-nyi hőemelkedésnek körülbelül 8 érlökés- többlet felel meg), vagusbénulás és nagyon fokozott agynyomás alkalmával (meningitis basil, végső szaka); paroxysmusos tachycardia esetén rohamokban, Basedow-kórnál állandóan szapora a pulzus (130 200). Tachycardia a szívgyengeségnek is fontos jele. Előfordul végül endo- és pericarditis, továbbá az összes billentyűbajoknál (aortastenosis kivételével) különösen a decompensatio szakában. 2. A pulzus szabályossága (ryjhmia). Ha az érlökések szabályos időközökben követik egymást pulsus regularis-ról. ill. rythmia-ró 1. ha nem, úgy p. irregularis-ról, ill. arythmia-ró\ szólunk. Ha nem a pulzusok egymásutánjában, hanem az egyes pulzusok minőségében van egyenlőtlenség, p. inaequalis-ról beszélünk, ellentétben a rendes p aequalis-szak — A valóságos arythmiatól, melyben sem a pulzusok egymásutánja, sem qualitása tekintetében nincs szabályosság, megkülönböztetjük a pararythmiát vagy allorythmiát, melynél bizonyos szabálytalan szívösszehúzódások szabályos időközökben ismétlődnek. Régente az arythmiát úgy tekintették, mint a szívizomzat megbetegedésének (myodegeneratio, myocarditis) jelét, ez azonban csak általánosságban állja meg helyét, mert a szívizomzat súlyos megbetegedéseinél is teljesen szabályos lehet a szívműködés. A rythmuszavarok megértéséhez ismerni kell a szívingerület és szívműködés sajátságait. A szívizomzat állandó (chemiai v. mechanikai) ingerekre rythmusos működéssel válaszol. Összehúzódása alatt és röviddel utána nem ingerelhető (refractaer szak). A physiologiás inger 76
