Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

sokai s ugyancsak elsajtosodik. — A gümő és sajtos gyulladás igen sokszor együttesen is előfordul .de egyiknek vagy másiknak a túlsúly* szerint beszélhetünk kórbonctanilag phthisis proliferativa- s productiva- ról és phtisis exsudativa-ról, aminek klinikailag többé-kevésbé megfelel a jobbindulatú phthisis fibrosa (cyrrhotica) és a rosszindulatú phthisis ulcerosa (florida).

A proliferatiós alak (jellemző terméke a gümő), az elsajtosodás mellett szövetképzésre, hegesedésre hajlamos, évekre, évtizedekre terjedhet. Lefolyásában a tüdővérzés aránytalanul gyakoribb, mint a súlyosabb kórjóslatú, exsudatiós alaknál, mert az enyhébb jellegű gyulladás miatt thrombosis jóval ritkábban zárja el az ereket.

Az exsudatiós alak a sajtos tüdőgyulladás, mely szorítkozhatik a hörgőkre és hörgkörüli szövetre (bronchitis et peribronchitis caseosa , terjedhet egyes lobulusokra, tüdőlebenykékre (bronchopneumonia c~seo a lobularis) vagy ha a sajtos anyag gyorsan és nagy kiterjedésben fertőz, egy egész lobusra, lebenyre (pneumonia cas. lobaris). Rosszindulatú, hetek alatt végezhet. Gyakran szövődik pyopneumothorax-szal, mert a rohamos lefolyás miatt a mellhártyalemezek összenövésére nincs idő. Az átfúródás helye rendszerint a felső lebeny alsó része, vagy az alsó lebeny.

Megjegyzendő, hogy kórbonctanilag sokszor, klinikailag pedig még többször kivihetetlen a szigorú elkülönítés a két alak szövődése miatt.

E felosztáson kivül (melynek alapját a kórbonctan képezi), felosztható a tüdőgümőkór a folyamat extensitása (Turban) és intensi- tása (Turban-Gerhardt) szerint is. így extensitás szerint: Turban /.: ha a kórfolyamat az egyik csúcsra vagy mindkét csúcsra, de csak a 2. bordáig terjed. Turban II.: ha egy egész tüdőlebenyre. Turban III.: ha egy lebenynél is nagyobb területre. — Intensitas szerint: l. könnyű eset: tompulat nincs, csak érdes be- és megnyúlt kilégzés, ami elszórt gócokra mutat; 2. súlyos eset: tompulat, hörgi légzés, caverna-tünetek, ami terjedelmes, összefüggő folyamatra vall.

Az összes szervek gümőkórja között gyakoriság tekintetében kétségtelenül a tüdőgümőkór áll első helyen. Ennek oka nemcsak az, hogy a tüdőszövet különösen kedvező talaj a gümőbacillusok megtelepedésére és szaporodására, hanem az a körülmény is, hogy könnyen cs úgyszólván állandóan fertőződik. Hogy pedig a gümcs folyamat legtöbbször a csúcsokban kezdődik, ellentétben a legtöbb inhalatiós tüdőbetegséggel, annak magyarázata a tüdőcsúcsok anatómiai viszonyaiban rejlik.

A tüdőcsúcs a tüdő legrosszabbul szellőzött része. A csontos mellkasból kiemelkedve csak mély légzésnél vesz részt kiadósán a légzésben. mig rendes körülmények közt csak belégzése jó, kilégzése azonban tökéletlen. Hozzájárul ehhez, hogy az 1. bordaporc gyakran korán csontosodik el, ami a mellkas felső részének tágulását nehezíti. Mindennek következtében nemcsak szellőzése, hanem vérkeringése is gátolt, viszonyítva a tüdő többi részéhez.

A tüdővész tünetei. Lappangva, szinte észrevétlenül kezdődik. Az első panaszokat mell- és hátfájás, oldalszúrás, köhécselés, bágyadtság. lesoványodás, éjjeli izzadás stb. képezik. Néha látszólagos teljes egészség közepette jelentkező vérköpés (initialis haemoptoe) az első tünet. A továbbiakban a tünetek három csoportba oszthatók. Éspedig: I. általános tünetek, II. tünetek a tüdő részéről és III. a fizikális vizsgálat tünetei.

58