Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

II. A légzőszervek betegségei

zatosan feltisztul. Hallgatódzás: a hörgi légzés lassan eltűnik s újból finom sercegés (crepitatio redux) hallható (jeléül annak, hogy a tüdő- hólvagcsákba újból levegő hatol).

Tünetei: minden előzmény nélkül, hirtelenül, rázóhideggel (gyermekeknél görcsrohamokkal), kezdődik. A láz hamarosan 39 40°-ra

szökik fel' s a betegség egész tartama alatt magas marad. Igen jellemző, hogy gyakran ixikbéltáji fájdalmakkal indul meg. Erős oldalszúrás a gyulladás helyét jelzi. A légzés felületes, szapora (tachypnoe, 35—40 légvétel percenként). Szaggatott, rövid, kinzó köhögéssel kevés fehérje- dús, szívós rozsdaszinű (rubiginosus) köpet ürül, mely az oldódás szakában higabb, tömegesebb és genyes-nyálkás lesz. A 2—3. napon herpes facialis a száj és orr körül. Ha nem központi fekvésű a gyulladás, úgy fizikálisán (kopogtatás-ballgatódzás útján) már az első nap végén is kimutatható, különben (később is) csak röntgen-átvilágítással.

A vizenyő és májasodás idején csekély reggeli remissiókkal állandó magas láz (febris continua continens). A láz egész tartama alatt teljes étvágytalanság, oldalszúrás, iktöhögés, tehát súlyos betegségérzet van jelen. Érverés: ha a pulzus feszes és telt és csak kissé szaporább (100-nál nem sokkal több) jó jel, ha szapora, kicsiny és puha signum mali ominis, azaz rossz jel, ugyanúgy a vérnyomás sülvedése is.

Kedvező esetekben a rázóhidegtől számított 6—9. napon erős izzadás és az összes tünetek ellanyhulása kíséretében leesik a láz rövid fél nap alatt a rendesre vagy az alá (crisis). A lysis ritkább. A crisist néha u. n. pseudocrisis előzi meg: a láz leszáll, anélkül, hogy az érverés és légzés szaporasága megfelelően csökkenne és a közérzet javulna. 10—12 órai pseudocrisis után a láz újból felszökik s csak 1—2 nap múlva következik be az igazi crisis.

Kedvezőtlen fordulat esetén a láz magas marad, az érverés szapora, puha, kicsiny, a vérnyomás sülved és trachealis hörgés közben beáll a halál. A halál oka szívgyengeség és vasomotorbénulás. A kórjóslatra nézve tehát elsősorban a vérkeringés rendszerének állapota határoz. Ezenkívül azonban fontos a beszürődés nagysága s a mindenkori fertőzés súlyossága. Végzetes kimenetelű szokott lenni az u. n. pneumonia asthenica: lépmegnagyobbodás, erős fehérjevizelés, sárgaság (pneumonia biliosa), dehriumok (pn. typhosa) jellemzik a súlyos kórállapotot.

Pneumonia migrans: tovakúszó tüdőgyulladás, melynél, miközben az egyik gyulladásos góc gyógyul, a szomszédban újabb támad. — Iszákosok könnyen esnek delirium tremens-be, különben is gyakran észlelünk náluk szívgyengeséget (collapsus, myocarditis, tüdőoedema folytán) és egyéb szövődményeket. ügy iszákosok, mint öregek és egyébként elgyengültek tüdőgyulladása a legveszedelmesebb, még akkor is, ha a kórfolyamat nem nagyon kiterjedt (szívgyengeség).

Szövődmények (metapneumoniás megbetegedések): pleuritis serosa, mely rendszerint magától szokott felszívódni s csak ritkán genye- sedik el (pleur. purulenta, empyema) pericarditis, peritonitis (a pneumo- coccus-peritontiis inkább körülírt és gyakran töri át a hasfalat a köldöktájékon), azután meningitis purulenta és ritkán abscessus vagy gangraena pulmonum. — A pneumonia szokatlan kimenete a carnifi- catio: az alveolusok izzadmánva nem szívódik fel, hanem szervül s

48