Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
kiürülő kevés köpet a lehelettel együtt igen bűzös lesz. A köpet kiürülésével megint javulás áll be. A kiürülést Quincke-f. fektetéssel elő lebet segíteni: oldalfekvésben a beteg mellkasát mélyebbre helyezzük, tekintve, hogy a tágulatok rendesen valamelyik alsó lebenyben székelnek (éppúgy, mint a pneumonia-pleuritis, mely előidézi). — A fizikális tünetek a hörgtágulatok száma, helye és teltsége szerbit változnak. Általában hörgi légzést és számos közép- sőt nagyhólyagú, gyakran csengő szörtyzörejt hallunk. A kopogtatás hangja kissé tompult (részben a tágulatokat környező idült pneumonia és pleuritis miatt is), ha a váladék kiürül, gyengén dobos színezetet ölt. Ha a zsákszerű bronchiektasia megfelelő nagyságú és elég felületes, úgy cavernatüne- teket utánozhat (1. Tüdővész). — Jellegzetes a kézujjak körömpercé- nek dobverőszerű megvastagodása. Szövődményei: bronchitis putrida, bronchopneumonia gangraenosa és érkimaródás folytán többé-kevésbé súlyos tüdővérzés. Ritkán amyloidosis is. Therapia: a váladékpangás megszüntetésére köptetők és Quincke-f. fektetés. A váladékbomlás és bűz ellen inhalatio (terpentinolaj stb.). A váladék csökkentése céljából megkísérelhető a szomjaztatás és izzasztás (2 héten át naponta legfeljebb 3/4 1 folyadékot kap a beteg sok hús, vaj, kenyér mellett). — Végső esetben sebészi kezelés jön számba (a tágulat megnyitása, pneumotomia. esetleg mesterséges pneumothorax készítése). 6. Hörggörcs (asthma bronchiale). Időközönként rohamokban jelentkező nagyfokú exspiratiós dys- pnoe, amelyet múló hörgszükülés, tüdőtágulat és a hörghurut egy bizonyos faja (bronchiolitis exsudativa) jellemez. A kis bronchusok és bronchiolusok szűkülete, amely a dyspnoet közvetlenül létrehozza, három tényezőn alapszik: a finom hörgők izmainak tónusos görcsén, a nyálkahártya megduzzadásán és izzudmányterinelésén (bronchiolitis exsudativa!. Az asthmás roham vagy reflexesen jön létre (u. n. reflex- asthma) többnyire az orr felől kiváltva (kagylóduzzanat, polypus, szagingerek, porbelégzés) vagy idiopathiásan (neuropathiás befolyás). Kétségtelen, hogy létrejöttében az öröklött hajlamnak (fokozott vagotonia) szerepe van. Ez magyarázza azt, hogy neuropathiásan terhelt családokban gyakoribb. Bizonyos vonatkozásban látszik lenni köszvény- nycl, migrainnel. továbbá makacs bőrkiütésekkel, igy eccemákkal, urti- cariaval és egyéb anaphylaxiás jelenségekkel (arthritismusos diathesis). Hogy maga az asthmás roham, mely kétségtelenül a szervezet öröklött vagy szerzett túlérzékenységének következménye bizonyos ingerekkel (elsősorban fehérjékkel) szemben, mennyiben anaphylaxiás tünemény, még vita és vizsgálat tárgya. Tünetei: rendszerint minden előzmény nélkül, hirtelen jelentkező nagyfokú légszomj alakjában lép fel. A rohamok majdnem mindig éjjel (éjfél előtt) köszöntenek be. Félelem-, szorongásérzet, mellfájdalom vesz erőt a betegen. Bőre halvány-szederjes, sokszor hideg verejték borítja. Hogv a légzés segédizmait is működtethesse, felül stb. (orthopnoe). Belégzés-kilégzés egyaránt nehezített, de különösen ez utóbbi (exspiratiós dyspnoe), amelyet messzehallható búgás és sípolás kisér. Mint a hörgők megbetegedéseinél általában, itt is megnyúlt 45 L I
