Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)
II. A légzőszervek betegségei
váladékon buborékok alakjában áthatoló levegő, a váladékból kijutva, elpukkan. A nedves szörtvzörejek tehát mindig pattogok. A hörgők tágassága szerint beszélünk kis-, közép- és nagyhólyagú nedves szörtyzörejektől, amelyek lehetnek csengők (consonans) és nem csengők (nem consonans). A nem csengők légtartó tüdő hörgőiben jönnek létre, gyöngén hangzanak, mintha a mélyből jönnének. A csengők légtelen, infiltrált tüdőszövet hörgeiben, erősebben, mintegy a fül közvetlen közelében csengenek; cavernák felett is hallhatók, ha beszűrődött szövetbe ágvazvák. Azonos diagnosztikai jelentőségűek az éles, dobos köp. hanggal és hörgi légzéssel, mert azonos feltételek mellett jönnek létre. A kishólyagú, csengő szörtyzörejeket crepitatióncik nevezzük. Oka az összetapadt hajszálhörgők és alveolusok falának szétválása, kipattanása, éppen ezért csak belégzéskor hallható (utánozható a fül közelében dörzsölgetett hajszálak hangjával). Jellemző a pneumonia 1. (crepita- tio indux) és 3. szakára (cr. redux), továbbá tüdőoedemára. — Sub- crepitatiónak nevezzük a kishólyagú, nem-csengő szörtyzörejeket, amelyek kilégzéskor is hallhatók. Ismerünk még metallik u s (érccsengésű) nedves szörty- zörejt is, mely üregek (nagy cavernák, pneumothorax) felett hallható tehát egyjelentőségű a metall. köp. hanggal és amphorás lélegzéssel. A hulló csepp (gutta cade n s) jelenséget hydro-, sero- és pyopneumothorax esetén észleljük, ha a beteg mellkasára téve fülünket felültetjük vagy egészében megrázzuk vállánál fogva (a tüdőről csepegő folyadék lecseppenése okozza). Rázás közben halljuk a hippo kratesi loccsanást (succussio Hippocratis) is (úgy hangzik, mini a félig lelt üveg rázásakor létrejövő folyadék-loccsanás). A szörtvzörejek legjobban hallhatók közvetlenül köhögés után végzett mély légvételek alkalmával. líronchophoni a. Ha a vizsgált egyén auscultatio közben beszél. úgy léglartó tüdő felett csak határozatlan mormogást hallani, bég- leien tüdőrészek felett ellenben hangos szótagolást, amit broncho- p honi á n a k, ha pedig feltűnően határozott érthető, p e c t o r i 1 o- q u i á-nak nevezünk. Azonosan viselkedik teljesen a kopogtatásnál nyert pectoralfremitus-szal (1. ott). A bronchophonia egy válfaja az aego- p honi a: orri jellegű mekegés, mely közepes izzadmányok felső szomszédságában hallható a bronchusok tökéletlen összenvomatása folytán. 2. Dörzszörejek. Pleurás dörzszörejek akkor keletkeznek, ha a sima meílhártyafelszínek fibrinfelrakódás által érdesek lesznek s légzéskor egymáshoz dörzsölődnek; tehát csak légzés közben hallhatók, légzésszünetben nem. Összenövés, exsudatum akadályozza létrejöttüket. E hóropogásszerű zörejek mély inspirationi és nyomásra erősödnek. Stethoskoppal jobban hallhatók, mint mellkasra fektetett I üllel. — A pleuropericardialis dörzszörejekre vonatkozólag 1. a Vérkeringés betegségei c. fejezetben az Extrapericardialis zörejek-et. V. A köpet (sputum). I. Makroszkópos vizsgálat: 1. A köpet mennyisege 2 I óra alatt). Igen sok a köpet broiichoblenorrhoea, KÍlerjccll broncluek- lasiás és gfnnős cavernák esetén, továbbá ha tályog vagy empyema tör 4i hörgőkbe. Kevés bronchitis sicca-nál.
