Szánthó Frigyes dr.: Belorvostan (Budapest, 1929)

V. Az emésztőszervek betegségei

A pancreapusztulás oka: önemésztés. Hogy a bélnedv enterokinaseja milyen uton-módon jut a pancreasba, hogy az enzymákat aktiválja, még homályos. — A diagnózis néha igen nehéz epekőkólikával, cardialgiával. bélperforatióval, ileusszal szemben. Fontos, hogy egyáltalán gondoljunk a betegségre, ha kövér, atheromás vagy diabeteses egyén epigastriumá- ban heves fájdalom mellett resistentia válik hirtelenül érezhetővé. — Therapia: sebészi.

4. Pancreas-rák.

Leggyakoribb, tehát legfontosabb betegsége a hasnyálmirigynek. Többnyire a pancreas fejében indul meg, mint kemény, göbös, el nem tolható daganat, melyet kezdetben nehéz felismerni, mert sem nem tapintható még, sem tünetei nem jellegzetesek (étvágytalanság, fájdalom, lesoványodás stb). Nyilvánvalóvá lesz, ha funktiókiesések jelentkeznek (steatorrhoea, rossz húsemésztes, glykosuria stb), továbbá nyomásos tünetek (ikterus az epevezetékre, ascites a máj kapuéra gyakorolt nyomás folytán) és áttételek (különösen májban és peritoneumban). A betegség 1/2—1 év alatt végez. — 'Therapia: sebészi.

5. Pancreas-cysta.

Oka néha a d. pancreaticus elzáródása (heg. kő által), amikor is a pangó váladék tömlőszerűen kitágítja, máskor elejétől fogva tömlős újraképződés észlelhető. A tömlő megfelelő nagyság esetén mint sima, hullámzó térfogatnagyobbodás tapintható a gyomor és harántvastagbél között. Kiin. tüneteket esetleges nyomása által okoz (ascites, ikterus stb). Összetéveszthető hydronephrosis-szal és echinococcus-tömlővel. — Therapia: sebészi.

6. Pancreas-kő.

Keletkezése éppolyan homályos mint az epekőé, összetétele szerint szénsavas- és phosphorsavas mész. A mirigyjáratok eldugaszolása által tágulást, másodlagos zsugorodást és sorvadást okozhat. Kórtünetei sokszor nincsenek, máskor fájdalom, emésztészavar, székletelváltozás és glykosuria jelentkezik. Néha pancreatitisre vezet. Röntgennel olykor kimutatható. — Therapia: sebészi.

E) A hashárfya betegségei.

1. Peritonitis aeuta diffusa (s. libera).

Kórok tan. Kél különösen gyakori forrása van, éspedig a gyomor- hélcsatorna (appendicitis, ulcus ventriculi et duodeni, typhusos, dysen- teriás, tuberculotikus, lueses és carcinomás fekély, kizárt sérv, ileus slb) és a női nemiszervek (szüléssel, koraszüléssel s különösen művi elvetéléssel kapcsolatos fertőzés, eigen védő petefészektömlő, gonorrhoeás pyo- salpinx és oophoritis, ruptura uteri, perforatio, méhkaparás), Ezek mellett eltörpül a haematogen fertőzés (septicopyaemia, panaritium, tonsillitis stb kapcsán). Vz ú. n. aseptikus peritonitis is csak elvétve fordul elő (levegő, vér, epe, echinococcus és ovarialis tömlő (olvadékának a hashártyára való ömlése által). Pericarditis és pleuritis is átterjedhet a peritoneumra, e savós hártyák közti sűrű nyirokérhálózat mentén. — Előidéző baktériumok (ill. ezek toxinjai) a gyakoriság sor151