Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A kemény fogállományok szerzett hiányai - 2. A fognyakon fejlődő u. n. ékalakú hiányok
A kemény fogállományok szerzett hiányai. 71 színre jut és a kopásfelület sárgás; az 50. évig a dentin még nagyobb területen lesz szabaddá és barnás; a 60. életévig a fog egész keresztmetszete {160. ábra) a lecsiszolódott felületbejut, a dentin sötétbarna; a 70. életévig a fog csaknem a nyakáig lekopik és a kopásfelület csaknem egészen fekete (Baume). Mint látjuk a kor meghatározása emberen a kopás mértékéből rendkívül tág határok között történhetik csupán, minek valószínű okát az életmódban, a táplálkozásban, a fogak szöveti szerkezetében találhatjuk meg. Állatokon, melyek megközelítőleg egyforma külső körülmények között élnek (egyforma táplálék stb.), a kor meghatározása a fogak Iecsiszolódá- sából már sokkalta pontosabb lehet: lovon pl. pontosan tudjuk a lecsi- szolódás mértékét a 3., a 4. évben stb. Ezen, hogy úgy mondjuk élettani lekopást lényegesen gyorsíthatják még bizonyos külső körülmények is, melyek közül csak az éjjeli fog- csikorgatást akarom e helyen kiemelni. Kopásokat a fogakon nemcsak az élettani funkció okozhat, de a külső hatásoknak egész sora is. Közismertek azok a kopások, melyeket bizonyos szokások okoznak a fogakon. így jellemző kopásokat okozhat a pipa olyanok fogán, akik a rendszerint kemény csutorájú (szárúból való) pipát nap- hosszant mindig egy és ugyanazon helyen szorítják a foguk között. Jellemző kopásfelületeket találunk metszőfogakon, bizonyos fuvóhangszeren játszókon; de jellegzetes kopásos felületeket okozhatnak és okoznak fogpótlásokat rögzítő fém- v. kaucsukkap csők is a fogakon. A fog leírt lecsiszolódásának, kopásának hosszú időn át mi tünete sincs. A kopás rendszerint oly lassú, hogy a fogbél ezalatt kellően védekezhetik és az esetek többségében védekezik is: mintegy eltokolja magát. A fogbelet borító odontoblasztok a folytonos ingerekre, melyek különösen a zománc lekopásával és a dentinnek felszínre jutásával a fogbelet érik, fokozott tevékenységet fejtenek ki. E tevékenységnek eredménye uj dentinszövet (másodlagos dentin) a veszélyeztetett területnek megfelelően, így rendszerint igen előhaladt és nagy kiterjedésű lekopások esetén sem nyílik meg a fogbélür. Megesik azonban, hogy a fogbél védekezése valamely okból kimarad, vagy nem tart lépést a kopás mértékével. Amily mértékben közelíti meg már most a kopás a fogbelet, oly mértékben válik érzékennyé a fog és lesz beteg, lobos a fogbél. Sokszor ad kopás beavatkozásra okot. Gyakran — bizonyos külső körülmények között — pótolnunk kell a szövethiányokat. Máskor pedig a beavatkozásra okot ad a fogbél állapota. Mindezen ténykedéseinket más fejezetekben (tömések, fogbélbántalmak) tárgyaljuk. 2. A fognyakon fejlődő ú. n. ékalakú hiányok. A fog nyakán néha sajátságos szövethiányok keletkeznek, melyeket a keménységen, lecsiszoltságon kívül, különösebben az alakjuk jellemez.
