Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)

A rendes és rendellenes fogazat

68

A fogak rendellenességei.

görbülete a nagy őrlők táján lefelé domború, a kis őrlők és a szemfog táján fölfelé emelkedik, a metszők mögött pedig ismét lefelé domború, továbbá — és ez különösen a gyakorlati megítélés szempontjából megjegyzendő — ha az alsó fogsor előretolásakor a metszőfogak ragóéleinek találkozásakor, a nagy őrlők csücskei éppen még vagy legalább majdnem még érintik egymást.

A rendellenes artikuláció képe aszerint változik, hogy a kialakító tényezők közül melyiknek közreműködése hiányos vagy esetleg maradt el.

A rendellenes artikulációt számos rendszerbe foglalták. A legrégibb időtől napjainkig alig van nevesebb szerző, aki ezen rendellenességek rendszeresítésével ne foglalkozott volna. Ehelyütt nem lehet célunk e rendszereket kronológiás sorrendben felsorolni és még kevésbé azokat bírál- gatni. Mindegyikükben van valami jó, részint elméleti, részint gyakorlati szempontból, de a tárgyat ezideig egyik sem meríti ki és ígyr hovatovább megint újabb ilyen osztályozások fognak napvilágra kerülni. Ezen tisztán gyakorlati célokat szolgáló könyvben főleg csak két rendszer érdekelhet minket. Az egyik, mert magyar ember gondolta ki — ez az Iszlai-féle, a másik pedig, mert a modern ortodonciai iskola kiinduló pontja — ez az Angle-ié\Q.

Iszlai először 1881-ben a londoni nemzetközi orvosi kongresszuson fejtette ki rendszerét, mely a görög harmozis szó bevezetésével hat csoportba osztja a rendellenes fogsorakozást:

1. enarmosis — normális fogsorok;

2. epharmosis — az alsó frontfogak a felsők elé illeszkednek ;

3. prosarmosis — a frontfogak éleikkel találkoznak;

4. opharmoSis — a frontfogak nem találkoznak ;

5. dicharmosis — keresztbeharapás;

6. tyrpharmosis — az előbbeniek keveréke.

A rendszerben még ezen főeltérések árnyalataira is vannak külön- külön műkifejezések, úgyhogy a legtöbb rendellenesség benne helyet foglalhat.

Hogy ezen Magyarországból kiinduló új — sokban jeles rendszer — mégis csupán nagyon kevés követőre talált, ennek főképpen a megjelölések nehézkessége az oka, ámbátor van lényeges szervi hibája is, t. i. nincsen tekintettel a hátsófogak viszonyaira.

Ezen szempontból nézve a dolgot, az Angle-féle rendszer majdnem éppen az ellenkezője az /sz/aZ-félének, amennyiben íőképen a hátsófogak artikulációs viszonyaira van alapítva; meghatározó elnevezései pedig rendkívül egyszerűek és világosak. Innét magyarázható rohamos elterjedése és ámbátor tudományos értéke nagyon csekély, a gyakorlati igényeknek teljesen megfelel.

Angle az első nagy őrlők artikulációs viszonyából indul ki és ez alapon csupán három osztályba sorozza a fogsorakozás féleségeit;