Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogmedernyúlvány tájbonctani viszonyai
A fogmeder-nyúlvány tájbonctani viszonyai. 53 A fogmeder-nyúlvány tájbonctani viszonyai. A fogmeder-nyúlvány szorosan összefügg a fogazat fejlődésével. Megjelenik a fogakkal és azokkal tűnik el; hossza egyenesen arányos a fogak számával és növekedése párhuzamos a fogak előtörésével. A nyúlványt faciálisan és orálisan tömör csontlemez és ezek között rostos csont alkotja. A rostos csontszövetbe mélyednek tölcsér- szerűen a tömör csontfalú fogmedrek {alveolus), melyeket egymástól tömör csontlemezek : sövények (septum) választanak el. A fogmeder tömör csontfalát számos lik töri át (111. ábra), különösen a felső szabad szélen (a limbus táján), mely körülményt a helyi érzéstelenítéskor szem előtt kell tartanunk. A fogmedrek tájbonctani helyzetét a felső állcsonton a fogivre sugarasan eső metszeteken tanulmáyózhatjuk legcélszerűbben (Loos). A felső nagy metszőn át vezetett ilyen metszeten (112. ábra), faciálisan a fogmedernek saját fala nincs. A fogmedemyulvány faciális csontfala egyúttal a fogmederé is. Orálisan a fogmeder nyúlvány orális lemezét és a fogmeder orális csontfalát vastag rostos csont választja el. A fogmeder kupolája közel jut a faciális csontfalhoz és csak a legritkább esetben terjed föl az orralapig. (Az orralap és a fogmeder közti tér 1 —15 mm. között változik). A felső oldalsó metszőn (113. ábra) és a szemfogon át vezetett ilyen metszeten a viszonyok hasonlóak az előbb leírtakhoz. A szemfog (114. ábra) medrének kupolája magasabban van, mint a metszőfogaké és így közelebb van az orrüreghez. A szemfog medrének kupolája esetleg az állcsontöböl elülső részének csontos falához is érhet 113. ábra. (115. ábra). 114. ábra. 111. ábra. A fogmedemyulvány rostaszerű likacsossága felső kis őrlőfog medrében. (G. Fischer). 4a
