Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
A fogak fejlődése
A fogak fejlődése. 31 keznek a külső, változásokat ez időben alig mutató hámmal és ezekből lesz később a zománc. A két hámréteg között maradó lapos hámtömeg ritka likacsú sejttömeggé alakul. Ez a zománcbél (77. ábra c). A mezoder- mából fejlődött és a hámot benyomó papilla felszínén is rendeződik egy 77. ábra. A fog fejlődése három különböző időszakban (Preiswerk). a a mélybe süllyedt hengeres hám, melyet b-nél elszaporodó mezodermális sejtek benyomnak, c a kifejlődött mezodermális papilla, d zománcbél, melyet e fogzacskó szövete körülzár, / a fogléc nyaki része, g a szájnyálkahártya hámja. sejtréteg. Hengeralakú mezodermális sejtek sorakoznak a papilla felszínén: az odontoblasztok, melyek később a dentint alkotják. A fent leírt zománcszerv (külső, belső hám, zománcbél) csakhamar szabaddá lesz a fogléctől. A fogléc megnyúlt nyaki részét kötőszövetsejtek benyomják és lassankint teljesen lefűzik. A szabaddá lett fogcsira körül számos finom kötőszövet köteg nő, melyek lassankint köröskörül zárt kötőszövetréteget alkotnak, mely később, mint fogzacskó a további fejlődésben jut szerephez. E kötőszövetrétegen lingválisan csupán a külső hámrétegből eredő hámcsap halad keresztül, mely a tejfogcsira alatt és mögött az állandó fogak részére való. A zománcbél kezdetben sűrű fo- nású szövetében a hámsejtek mindinkább eltolódnak, rövid nyúlványaik kinyúlnak (78. ábra) és a fogcsira 78 ábra> A zománcbéi sejtjei (öthónapos csúcsára sugarasan helyezkednek el. emberi magzatból) (G. Fischer). Valószínű, hogy a zománcbélnek a zománcképzésben jut szerep, t. i. ez szolgáltatja a zománc fejlődéséhez az anyagcserét (79. ábra).
