Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
Foghúzás műtéttana - A) Állandó fogak
346 Foghúzás műtéttana. távolítására, sem az alsó állcsont fogainak eltávolítására nem lesz elegenaö Az első, aki a foghúzó fogók szerkesztésében ezen elv fontosságát fel ismerte és alkalmazta. J. Tomes (1854) volt és ezért a bonctani viszonyok szemmeltartásával szerkesztett fogókat Tomes-féle fogóknak hívjuk ma is,*) annak ellenére, hogy egyéb más körülmények mérlegelésével a Tomes-féle fogók külső alakja több változáson ment át. Ha szemügyre vesszük a felső fogsorban az egyes fogakon a fognyak alakját, a fogak hossztengelyére e helyen merőlegesen állított síkban (1. 482. ábrát) akkor azt látjuk, hogy a frontfogak (középső és oldalsó metszők, szemfogak, I. és II. kis őrlőfogak) nyaki részének labiálisán és lingválisan hozzáférhető részletei egyszerű körszeletek, melyek közül a labiálisak talán nagyobb sugárral írottak mint a lingválisak. A frontfogak megragadására és rögzítésére e helyen oly koronafogókra van tehát szükség, melyek ajkai — pontos negatívumát mutatván ezen körszeleteknek — szintén ugyanoly nagyságú sugárral írott körszeletek (1. 483, ábrát). Minthogy a felső frontfogakon az erő alkalmazására szánt és a megtámadási pontokat képező felületek nagy általánosságban egyformák, sikerült egyetlen koronafogót úgy szerkeszteni, hogy az elég pontosan illik a frontfogak mindegyikére. A felső nagyőrlő fogakon a bukkális nyraki részlet két egyszerű körszeletből tevődik össze, megfelelően a fog bukkális két különálló gyökerének ; a palatinális nyaki rész egyetlen, feltűnő nagy sugárral írt körszelet. E fogaknak szánt koronafogó bukkális ajka is kettős körszeletből áll, melyek egymással éles szögletben találkoznak, a fogó ajka palatinálisan egyetlen nagy sugárral írt körszelet. A felső nagy őrlőfogaknak szánt koronafogó bukkális ajkán a két körszeletet erősen kifejezett taraj választja el, mely a fogó alkalmazásakor mélyen a fognyak alá, esetleg a két bukkális gyökér közé csúszik úgy, hogy a fogó rögzítését a n}rakon biztosítja. Könnyen érthető okokból külön-külön szükségünk van felső nagy őrlőfogak részére egy jobb (1. 484. ábrát) és egy bal koronafogóra (1. 485. ábrát), hogy a fogó helyes tartásával (lásd alább) a fogó ajkai közül a bukkális ajak jusson a fog bukkális nyaki részletre és a palatinális ajak a palatinális nyaki részletre. *) Bár a fogóknak ilyen bonctani megszerkesztését T. W. Fay nagjapja : C. Fay érdemének tulajdonítja, aki ilyen fogóit 1826-ban a «Transactions of the Soc. of Arts» folyóiratban le is rajzolta (British Journ. ofD. Sc. 1881, aug. 151 ; ref.: Vrjsschrift F. Z. 1882 p. 353.). 482. ábra. Felső állcsonton a fogak koronáit a fognyakon átvezető vízszintes síkban levágtuk. Látjuk tehát a fognyak alakját labiális és lingvális oldalról is. Frontfogakon ez egyszerű körszelet, nagy őrlőkön kettős körszeletből összetett.
