Szabó József dr.: Gyakorlati fogászat (Budapest, 1914)
Fogtömőanyagok
100 Fogtömőanyagok. A fogszú gyógyítása az elpusztult fogszövetek pótlásával. Bár gyógyszeres kezeléssel, néha néha a szuvas folyamatot megállíthatjuk egy időre, de az esetek túlnyomó többségében végleges eredményt így el nem érünk. A folyamat csakhamar újra kiujul és pusztítja a fogat tovább. A fogszú gyökeres gyógyításának célja: 1. megállítani a folyamatot; 2. megakadályozni, hogy a fogon újabb szúvasodás támadjon ; és 3. a már elpusztult szövetet újra pótolni, úgy, hogy a fog élettani feladatának újra megfelelhessen. Ezen célokat együttesen érjük el azzal az eljárásunkkal, amit közönségesen fogtömésnek hívunk. A fogtömés hivatva van tehát nemcsak arra, hogy a fog elpusztult szöveteit pótolja, hanem arra is, hogy a szúvas folyamatnak gátat vessen és újabb szúvas folyamatokat előzzön meg. A célját pontosan betöltő fogtömés elvégzésére egész sor olyan ismeretre van szükségünk, melyek szorosan véve e művelet elvégzésekor lesznek segítségünkre. Ehhez járulnak ezenfelül még nehézségek, melyeknek leküzdése csak kellő gyakorlattal lesz lehetséges és amelyhez útmutatást későbbi fejezetben, ahol a fogtöméseket a szúvas folyamatok lokalizációja szerint tárgyalom, kívánok nyújtani. A fogszú ilyen gyógyításához ismernünk kell: 1. azon anyagokat, melyek fogtömésre valók, különösen azok olyan tulajdonságait, melyek alkalmassá teszik ezen anyagokat, hogy a fog elpusztult szöveteinek pótlására használjuk; 2. tárgyalnunk kell azon tulajdonságokat, melyeket általában fogtömöanyágtól megkívánunk és 3. összehasonlítva meg kell vizsgálnunk, mily mértékben felelnek meg az eg}^es tömőanjmgok ezen követelményeknek. A fogtömés végzésének során és sorrendjében tárgyalnunk kell egyes mozzanatokat. Ezek: 1. a fog szeparációja; 2. a fog vagy fogak elkülönítése; 3. a kavitás feltárása, hozzáférhetővé tétele és annak módjai; 4. a kavitás alakítása, (annak elvei); 5. a tömőanyagok alkalmazása. Fogtömőanyagok. Fogak szöveteinek pótlására alkalmasak: I. Tiszta fémek; II. Plasztikus tömőanyagok: I. amalgámok, 2. cementek, 3. guttapercsák; III. Üveg és porcellán. Fogtömőanyagról a hires Ebers-féte Papyros (fölfedezte dr. G. Ebers 1873 Luxorban) említést nem tesz, Prof. Emil Schmidt, R. Virchow, J. R. Mummery soha sem találtak egyp- tomi múmiák fogazatán olyast, mely fogtömésre vallott volna. A «Corpus hippocraticum»-ban (Hippocrates született 460—470 Kr. e.) fogtömésről vagy hasonló eljárásról nem értesülünk. Cornelius Celsus (25—30 Kr. e.) az állandó célú fogtömést nem ismerte, ajánlja, hogy a kavitásba vászonba göngyölt padarabot nyomjunk, hogy így, mint kifejezetten mondja, a fog megmaradjon.
