Studény János - Vondra Antal dr.: Hirneves gyógyszerészek (Budapest, 1929)

Klaproth

Klaproth. Mint a legtöbb, a régi időkben is már ismeretes terme1 szettudományi ágazatot, úgy az ásványtant is meglehetősen elhanyagolták a XVIII-ik század előtti időkben. Ennek első­sorban az ásványtannal oly szoros rokoni viszonyban állóké- mia fejletlensége volt a főoka, mert az embereket akkoriban, az ásványokról csupán az érdekelte, hogy mennyire hasz­nálhatók fel céljaikra és miután ezt egyszerű olvasztási módszerekkel, vagy puszta ránézéssel birálták el, igy a legtöbb, számukra haszontalan ásvánnyal tovább nem is foglalkoztak. Ezekben az időkben a kémikusoknak is csak. némelyike vett vizsgálat alá néha egy-egy ásványt, de az ily vizsgálatok is csak nagyon ritkán hoztak újszerű ered-' ményeket. Az ásványtan feladatait még a XVIII.-ik században is az ásványok előfordulási helyének, külső tulajdonságaiknak és fizikai sajátságaiknak, tűzben való viselkedésüknek és csodálatosképen csak legvégül kémiai összetételüknek ki­kutatásában jelölték meg. Ennek dacára azonban a XVIII- k. század folyamán már csaknem minden jelentősebb ké­mikust az ásványok anyagi összetétele is érdekelt, még pedig legtöbbnyire az addig hasznavehetetlennek minősitett ásványokat vették analitikai vizsgálat alá és ekkor már kiderült, hogy sok ásvány anyagi összetételére nézve addig helytelen nézetek állottak fenn, de több esetben ezek az analitikai munkálatok uj kémiai elemek felfedezésére is vezettek. Hiszen gondoljunk csak Scheele barnakő vizs­gálatára, mit ő előtte még vasércféleségnek tartottak és amely a mangan és a chlor felfedezését eredményezte számára, bár ez utóbbinak elemi voltát még nem ismer'e fel teljesen. Éppen az ilyen esetek bizonyítják a legjobban.- 52 -

Next

/
Thumbnails
Contents