Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a hasüregben - A sérvek gyökeres műtétei
403 széni, mire a ductus letolása is könnyen sikerül. Ha a sérvtömlőt teljesen szabaddá tettük, úgy ellátása előtt mindig győződjünk meg arról, hogy mi a tartalma. Ha szabad bélkacs vagy cseplesz stb. van a tömlőben, úgy ezeket visszahelyezzük a hasüregbe, ha a hasüri képletek a tömlőhöz odanőttek, úgy azokat a tömlőről leválasztjuk, ha a cseplesz régi hegesedések folytán bunkós tömeggé alakult, úgy a csepleszt resecáljuk oly módon, hogy nem en masse kötjük be, hanem részletekben. Ha a tömlőben ccecum, colon ascendens vagy colon sigmoideum van, ahogy ezt a lecsúszásos sérveknél (hernie par glissement) találjuk, úgy a belet nem választjuk le a tömlőről, hanem a tömlőt bevarrjuk és a béllel együtt «en masse» helyezzük vissza. Veleszületett sérveknél a funiculus képletei a tömlő hátsó falával oly szorosan függnek össze, hogy letolásuk a tömlőről nem sikerül ; ezeknél a tömlőt megnyitjuk, tartalmát visszahelyezzük és belülről harántul átmetsszük a tömlő nyakához közel a tömlőt, ügyelve, hogy a funiculus képleteit ne messük át és anatómiai csípővel letoljuk a tömlőt a funiculusról a belső lágyékgyűrűig; az átmetszés helyén a tömlőt célszerű horgas csípőkbe fogni és a letolásnál óvatosan kell eljárnunk, hogy ezen vékony hártyát se a csípőkkel túlságosan ne húzzuk, se az anatómiai csípőkkel szét ne szaggassuk. Az így izolált tömlőt magasan fenn a fali hashártyába való átmeneteli helyén zárjuk. Ez vagy kettősen befűzött tűvel és fonállal történik, úgy hogy a tömlőt alapjánál átszúrjuk, ügyelve, hogy a hasűr tartalmából semmiféle szervet át ne öltsünk, a kettős fonalat a tű fokánál átmetsszük és a két fonállal a tömlőt bekötjük; vagy különösen szélesnyakú tömlőnél a tömlőt belül dohányzacskóvarrattal zárjuk el. A bekötés vagy bevarrás helyétől distalisan a tömlőt ollóval resecáljuk. A KociiER-féle sérvtömlőkihelyezést (lateralis transpositio, invaginatiós transpositio), melynek előnye volna, hogy az aponeurosis m. obliqui ext. nem hasítandó fel, ritkán végezzük, ezért e helyen e módszereket nem ismertetjük. A sérvtömlő bevarrásánál arra kell törekedni, hogy a tömlőt magasan zárjuk, hogy ne maradjon vissza kis tömíőelőtüremkedés (infundibulum), mely a recidiva keletkezését segíti elő. B) A sérvkapu és a lágyékcsatorna elzárása. Ha a tömlőt izoláltuk és elsülyesztettük, úgy a funiculus alá, összes képleteit egy kötegbe fogva, vastagabb fonalat helyezünk és e fonálnál fogva kifelé tartatjuk. Az aponeurosis m. obliqui externi két lebenyét elkampóztatjuk. A tömlőről letolt rétegeket (m. cremaster stb.) a kapu- és a csatornavarrásnál nem öltjük, hanem ezen rétegeket elsülyesztve, felette végezzük a varrást. A kapu és csatorna elzárását Bassini szerint (561., 562. és 563. ábra) végezzük oly módon, hogy a funiculust felfelé és kifelé kampóz- tatjuk és a m. obliquus internust és transversust és a fascia transversát 2—3 cm terjedelemben felöltjük és a lig. inguinalehoz varrjuk (selyemmel). A felöltésnél a n. ilio-inguinalist elkampóztatjuk, hogy ezen ideg a varratba ne kerüljön. Az első varrat be- tevésénél ügyeljünk, hogy a belső lágyékgyűrűnél csak akkora
