Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)
Műtétek a bőrön - I. A bőrmetszés
2 sük könnyű és a keletkező forradás idővel alig látható. Ezen metszéseket nevezi Kocher «normális metszésinek. A metszések akkorák legyenek, hogy a műtéti területet kellően áttekinthessük ; a túlkicsiny metszésekre való törekvés, főleg, ha a bőr hasadási irányában hatolunk be, felesleges és a műtétet megnehezíti A metszés ejtésekor tekintettel kell lennünk az idegek elrendeződésére ; az arcon csakis olyan irányban szabad behatolnunk, amely irány az arcideg ágainak haladásával megegyezik. A metszésre szolgáló eszköz : a kés (szike) (ácalpellum), amelynek nyele lehet síma, vagy rovátkolt (3. és 4. ábra ). A kési hegedűvonó, aóztalkéá, irótoll módjára, vagy pedig marokba fogjuk. A bőrt rendesen úgy metsszük át, hogy fordított késtartás mellett (él felfelé) a késnek hegyével a bemetszés helyét és* hosszát megkarcoljuk, azután hal kezünk mutató- és hüvelykujjával a bőrt
