Steiner Pál dr.: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1916)

Műtétek a csontokon - Osteoklasis - Ostektomia - B) Részletes rész - II. Nékrotomia

137

Ha a csontot temporär fűrészeljük át (alsó állkapocs) s azután újból egyesítjük, ügy az átfürészelés előtt az átfürészelési helytől ‘s—1 cm-re fúrunk két-két likat a csontba s a drótokat az egyik oldalon csomózzuk.

A diaphysistöréseknél a törési gyógykezelési módok tökéletesedésével ritkábban jutunk abba a helyzetbe, hogy csontvarrást végezzünk. Leggyakrabban olecranon és térdkalácstörések esetén végzünk csontvarrást.

Térdkalácstörésnél legcélszerűbben harántmetszésből hatolunk be. Felfelé domború ívalakú metszéssel, mely a bőrön és a fascián hatol át, feltárjuk a törési helyet olyan terjedelemben,

183. ábra. Patella-varrat Payr szerint.

hogy a tokszallag és az oldalsó feszítő apparatus is szabadon előttünk legyen. A törési végek közt levő interpositumok (csonthártya, ínrészletek) kimetszendők. Az izületi vérömlenyt száraz törlőkkel kitöröljük. Most következik a törési darabok egyesítése. Erre általában kétféle módszert használunk:

1. Payr féle módszer. A rögzített törési végekbe fent és lent 2 — 2 egymással párhuzamosan haladó csatornát fúrunk, úgy, hogy a csatorna az izületi porc előtt halad, tehát a csatorna nem ér be az Ízületbe (183. ábra). A két csatornába vagy két fonalat (selyem, bécsi drót), vagy célszerűbben egy fonalat húzunk át úgy, hogy ez lent harántul a m. quadriceps inát, lent harántul a iig. patellaen is átvonul. A törési végeket kampókkal közelítve, a fonalat oldalt megcsomózzuk. Ezután a tokszallag, a sérült oldalsó feszítő apparatus külön csomós varratokkal egyesítendő. Drainezés nélkül bőrvarrás.