Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - I. szakasz. Állati tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
78 SZILÁRD TÁPSZEREK. jük, ha meggondoljuk, hogy 100 foknyi s esetleg magasabb hő- mérsék minden ismeretes kórelemnek szétrombolására elegendő, azért az így megfőzött friss vért büntetlenül megehetjük. E tények folytán, továbbá, tekintetbe véve a mai magas húsárakat, részemről balgaságnak tartanám, ha a vérnek eleség gyanánt használása ellen valami megszorítás tétetnék; legfeljebb az, hogy az állat, a melyből a vér vétetett, beteg ne legyen. A közönséges csigát Angliában, a kerticsigát a szárazföldön esetleg használják, a házatlan csigát pedig Chinában közönségesen eszik. A mi Angliában a csigának eledelül való használatát illeti, az csak betegekre szorítkozott és valószínűleg ártalmatlan, nem rósz ízű anyag; a táplálék mennyisége azonban, amit nyújthat, igen csekély. A csiga más csúszó-mászó állatokkal együtt mint eledel a zsidóknak megvolt tiltva. «A földön mászó állatok közül pedig tisztátalanok légyenek néktek ezek: a menyét, egér, a béka az ö nemével egybe, a sűldisznó, chaméleon, gyék, csiga és vakondok.» (Mózes III. XI. 29. 30). Nem szükséges e könyv hasábjait tele tölteni azon tápszerekkel, melyek nem valami ízletes természetűek, vagy a melyek a míveltebb népeknél ritkán használtatnak; elég lesz talán azok közűi néhányat röviden felemlíteni. Az Iguanát, egy igen nagy gyíkot, Zanzibárban, közönségesen eszik; s egy kisebb fajta gyíkot az indus alsóbb néposztályok gyakran használnak. A gyík, mint tápszer, meg volt tiltva a zsidóknak. (Móz. III. XI. 30.) A zöld vízi békát már régen használják eleségül; a jól elkészült békaczombot a francziák csemegének tekintik. A kígyónak némelyik faját Indiában és más meleg tartományokban a rendkívül szegény bennlakók enni szokták. Egy kis majomfajt (Cercopithecus griseoviridis) és egy gyümölcsevő denevért Zanzibárban kitűnő csemege gyanánt esznek. A denevér is meg volt tiltva a zsidóknak, (de hogy melyik fajta az nincs megmondva) (Mózes. III. XI. 19).
