Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)

I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - b) Nitrogén nélküliek

nzon tartományokban a hol terem, a szegényebb osztály eledelül használja; kenyérrel csakugyan kellemes és tápláló étel. A bogyót azonban főleg faolaj-készítésre használják, vagy pedig sós, vagy mészvízbe becsinálva más tartományokba küldik, a hol luxus-czikket képez, s az étvágy és az emésztés előmozdítása a rendeltetése.

Az olajat a bogyóból sajtolás által nyerik. Az az olaj, a melyik először csorog ki a sajtóból, a legtisztább és szűz-olajnak nevezik; a meleg és víz segélyével azután kinyomott olaj kevésbbé értékes. Az így nyert olaj, míg meg nem tisztítják, nem olyan tiszta, mint későbben a vásáron. A megtisztítás egyszerűen abban áll, hogy étető nátronlúg telített oldatával összerázván, szappanosítják; ha a keletkező csapadék leülepedik, az olaj világos és tiszta lesz, és egészen kész a használatra.

A fris és tiszta faolajnak világos sárgászöld színe van, szaga és íze oly csekély, hogy nemcsak megihatja a ki szereti, hanem finom ételek főzésére is alkalmas. Kétségen kívül egyike ez a tápszerekben legkönnyebben megemészthető zsíroknak, minélfogva használata kitűnő állati zsírjaink mellett is igen előnyös volna.

Ilyen értékes anyag ingerli a vele kereskedők nyereségvá- gyát, azért olcsóbb olajokkal hamisítják meg; így például a földi mogyoróból (Arachis hypogaea) nyert olajjal Afrika fen- síkjain, továbbá más olajokkal, sőt állati terményekkel, mint pl. -disznózsírral is hamisítják. Az ily pótszerek az olajnak tápláló értékét nem csökkentik ugyan, de sajátszerű ízét mégis elveszik.

A növény-olajok legnagyobb forrását képezik azonban azon apró növény-magvak, melyek közül némelyeket tápszer gyanánt is használnak. E termények képviselőjéül, mint a melyekből igen finom olajat lehet előállítani, a pamutnövény magja, a mustármag, a lenmag és a répamag említhetők fel. Különösen felemlíthető a közönséges ugorka magva, mely

CZUKOR, TÉRJÉK, MÉZ ÉS MANNA. 227