Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak
196 NÖVÉNYI TÁPSZEREK. Valamennyi gyümölcsre jellemző, hogy midőn megvan érve, nyersen is meg lehet enni; némelyiket pedig nyersen is főve is. Minden gyümölcs lényegileg két részből áll, nevezetesen a nedvekből és a sejtes szövetből, mely a nedveket tartalmazza. Megjegyezhetjük mindjárt, hogy, míg a gyümölcsnedv könnyen áthasonul, a sejtek nehezen emészthetők, azért, ha lehet, eldo- bandók. Ezt könnyen észrevehetjük az olyan gyümölcsnél, mint a narancs és az alma, ha nem jó és nem egészen érett. Az olyan gyümölcsökben, mint a szamócza, ananász, a szőlő sőt a banána is, a sejtfalak igen vékonyak, könnyen feloldódnak, úgy hogy jelenlétöket észre sem veszi az ember, és megemésztésük nem lehet nehéz. Általánosságban lehet mondani, hogy a gyümölcsök között az a fajta ér legtöbbet, és az a legkönnyebben emészthető, melyben legtöbb a lé, a sejtes szövet pedig rágás közben észre sem vehető. Ilyen munkában mint ez, nem szükséges, hogy a különböző gyümölcsök chemiai összetételének tárgyalásába hosszasan belebocsátkozzunk ; érdekes azonban megjegyezni, hogy a chémia mai nap gyakorlatilag oda jutott, hogy az ananásznak, körívének, szamóczának és más gyümölcsöknek kellemes ízét, a vegyész, laboratóriumában is elő tudja állítani, és az u. n. növény «essentiák» által megszerezhetjük magunknak azt a kellemes csalódást, hogy azt gondoljuk, mintha válogatott gyümölcsök nedveit élveznök, ha a gyümölcsöket magukat nem is kaphatjuk. Minden gyümölcs megegyezik egymással abban, hogy szilárd anyagaihoz képest sok folyékony anyagot tartalmaz; czukrot, savakat, sókat és különböző illó olajokat ád, mely utóbbiak által van feltételezve kellemes zamatja. Példa gyanánt az érett szőlő százalékos összetételét idézhetjük, úgy a mint itt következik :
